Hajnalka, a bőrműves elkészíti, amit a barátai megálmodnak

– Hogyan jött az ötlet, hogy átveszi Könyvné Szabó Éva bőrműves hagyatékát? 
– Indult itt Simontornyán egy hatvanórás népibőrműves-szakkör 2020 januárjában – mondja Hajcskó-Császár Hajnalka –, és akkor kezdtem tanulni Éva nénitől. Aztán voltak még szakkörök, és néha egyéni konzultációk. Összesen körülbelül két és fél évig jártam hozzá. Amikor elhunyt, hallottam, hogy a férje szeretné kiállítani a munkáit, a műhelyének felszerelését pedig egyben akarja eladni, nem úgy, hogy valakik kimazsolázzák a javát. Az anyagok és a szerszámok így kerültek hozzám. 

– Könnyen elsajátította ezt a mesterséget? Hol tart most? 
– Először csak anyagismeretet tanultunk, ami nem hozott lázba, de aztán készítettünk egy fonott karkötőt, utána egy kulcstartót, és ez a világ magával ragadott. Annak idején Éva néni minőségügyi vezetőként dolgozott a Simontornyai Bőrgyárban. A precizitás minden munkájában jelen volt. Nekünk is átadta és el is várta ezt a szemléletet. Egy fűzést, egy varrást is visszabontatott, ha nem volt gondosan elkészítve. Örülök, hogy az ő útmutatásai alapján haladhattam. Ma már eléggé otthon vagyok ebben a mesterségben, komplett táskákat tudok csinálni. 

– Hol dolgozik? Van műhelye? 
– Tamásiban vagyok egy cégnél minőségügyi mérnök. Nem a bőrművességből élek. Műhelyül jelenleg az egyik szobánk szolgál. A férjem készített egy masszív polcot az anyagnak, és a gépeket is elhelyeztük. Praktikusabb lenne a lakástól elszeparált külön műhely, de egyelőre ez van. 

– Mi a távlati cél? Elképzelhető, hogy majd ebből fog megélni? 
– Helye lesz az életemben, az biztos. De, hogy előlép-e főfoglalkozássá valamikor, azt nem tudom megmondani. Egyelőre a délutánjaimat szépen kitöltő hobbi. Éva néni férje, Könyv István János segít megismerni ezt a világot. Az ő biztatására léptem be a Tolna Megyei Népművészeti Egyesületbe idén márciusban. Szeretném fejleszteni magamat a tervezés terén, és zsűriztetni akarom mostantól az arra érdemesnek gondolt tárgyaimat. Lassan, de biztosan ki kell alakulni egy saját stílusnak. Minden kézműves erre törekszik. Járom én is a magam útját, miközben örömmel teszek eleget különféle, esetenként igencsak érdekes megrendeléseknek. Magyarul: csinálom, amit a barátaim, ismerőseim megálmodnak.