A sarkkutató meghódította a Föld déli és északi sarkát is

Bár az nem bizonyított, hogy elsőként érte el az Északi-sarkot – ezt a dicsőséget az 1909-ben expedíciót vezető, amerikai Robert Peary nevéhez kötik – , az vitathatatlan, hogy 1911. december 14-én elsőként tette a lábát a Déli-sarkra. Ez utóbbi történet egy halálos versenyfutással ért véget. Ugyanis az angol Robert Falcon Scott ugyanezen időben indult a pólus felé.

El is jutott a célhelyszínre, de ott megdöbbenve tapasztalta, hogy norvég vetélytársa közel egy hónappal megelőzte. Scott nem jutott vissza jól felszerelt bázisára, a visszaúton – elképzelhető, hogy milyen lelkiállapotban lehetett – a kegyetlen időjárás végzett vele.

Amundsen tizenöt évvel később 1926-ban a Norge léghajón átrepült az Északi-sark felett, újabb fegyvertényének bizonyítására egy norvég zászlót engedett a jégre. Két évvel később repülővel indult útnak, hogy megmentse olasz felfedező bajtársát, aki a Spitzbergáktól északkeletre esett a jég fogságába. Ám nem ért célba, a gép darabjait Észak-Norvégiában megtalálták, ám Amundsen holtteste soha nem került elő.

Így végezte tehát ötvenhat évesen korának legeredményesebb sarkvidéki utazója. Kalandos életéről több film is készült, legutóbb 2019-ben honfitársa, az ugyancsak norvég Espen Sandberg vitte vászonra Amundsen viselt dolgait. Ezt az alkotást tekinthette meg kedden a Wosinsky Mór Megyei Múzeum könyvtártermében a Történelmi filmklub közönsége. 

Nem igazán ismert, hogy egy, nem is olyan vékony szál Magyarországhoz is köti Amundsent. Kétszer is járt hazánkban, először 1907 márciusában, amikor is a képzeletet felgyújtó, ám eredménytelen expedíciójáról tartott felolvasást. Később, megteremtendő újabb utazásainak anyagi alapjait, 1912-ben kereste fel Magyarországot, azon belül Budapestet.

A korabeli lap így adta tudtul az akkor már világhírességgé avanzsált vendég jövetelét: „Amundsen, a déli sark fölfedezője október 21-én, hétfőn délután 1 óra 40 perckor Budapestre érkezik a nyugati pályaudvaron. Még aznap két előadást tart német nyelven. Egyiket öt órakor a Magyar Földrajzi Társaság tagjai részére a Nemzeti Múzeum dísztermében, a másodikat este kilenc órakor a Lipótvárosi Kaszinóban.”

Egy másik lap már az előadásról is beszámolt, amin valósággal tolongtak az előkelőségek: „Megjelent a felolvasáson József főherceg is Auguszta főhercegasszonnyal és József Ferenc főherceggel. A fenséges családot Lóczy Lajos, a Földrajzi Társaság elnöke és Szalay Imre, a Nemzeti Múzeum igazgatója fogadták.

A közönség körében ott voltak: Berzeviczy Albert, Wlassics Gyula, báró Eötvös Lóránd, Molnár Viktor, Gonda Béla, Makay Béla, Giesswein Sándor, Szalay Imre, Szily Kálmán, Radisics Jenő, Rados Gusztáv, Erődi Béla, Herman Ottó és mások, a tudományos és a társadalmi világ előkelőségei közül.” Mindez azt bizonyítja, hogy már saját kora is tökéletesen tisztában volt Amundsen kivételes személyiségével.