Egyenlő esélyek világnapja

A fókuszban ezen a napon a mindennapi életben tapasztaltak, az érvényes jogszabályok működése a gyakorlatban, amelyek egyfajta garanciát jelentenek a valamilyen fogyatékkal élők jogainak, egyenlő esélyeinek érvényesülésére  az épekkel való összehasonlításban.

A látássérültek vármegyei egyesületének  elnöke, Kovács Lászlóné, helyzetértékelő előadásában, örvendetes módon, inkább pozitívumokról tudott beszámolni, mint rossz dolgokról, amelyek  nagy segítséget nyújtanak a sorstársaknak a közlekedésben, az ügyintézésben, és a szabadidő eltöltésében is. Az új épületekben való akadálymentesítés olyannyira sokrétűen korszerű, hogy  a legkülönbözőbb fogyatékkal élő embereket valóban a komfortérzetre ható módon segíti, kiszolgálja, ami az egyenlő esélyek megteremtése szempontjából jelentős előrelépés az elmúlt évtizedekhez képest – jegyezte meg a fentebb említett szervezet elnökasszonya, aki látássérültként saját maga is gyakran megtapasztalja a sokáig országosan neuralgikus pontnak számító akadálymentesítés terén történt előrelépést.

A digitális világ térhódítása, az okos eszközök elterjedése  hozzájárul a látássérültek mindnapjainak, jobbá, szebbé tételéhez.  Például az ügyintézésben, ami sokszor segítőt, segítséget igényel a sorstársak számára manapság.  Örömmel látják, tapasztalják, hogy a beszélő szoftverek kezdenek elterjedni, ez pedig lehetővé teszi az eszközöket kezelni, használni tudók számára, hogy online kérdőíveket, különböző nyomtatványokat  saját maguk töltsenek ki, s egy kattintással  azokat az illetékes szervekhez eljuttassák. (Persze ez a lehetőség  még nem minden esetben adott, de jó irányba haladnak a dolgok e-tekintetben is. Kovács Lászlóné hozzátette: „Egyesületünk ingyenes szoftverek  beszerzésével tud segíteni a tagtársaknak, hogy hozzáférhessenek a hangos dokumentumokhoz.” 

Szóba került a világnapi rendezvény kapcsán a mindig aktuális téma, a szolidaritás érzésének elmélyítése, az épekkel való együttműködés. Az egyesület továbbra is aktívan jelen van az óvodákban, iskolákban, úgy általában a civil szférában az úgynevezett érzékenyítő órák megtartásával. Meg-, illetve bemutatják miként kell egy önkéntesnek a vak embertársat vezetni, ami egyébként nem magától értetődő dolog, mert aki nem tudja, az általában idegesítően csak rángatja a nem látó embert. Éppen ezért ilyenkor célravezető fogásokat, módszereket mutatnak be ezeken a foglalkozásokon az egyesület munkatársai, önkéntesei, hogy a diákok, fiatalok megfelelően tudjanak segíteni látássérült embertársaiknak.