Májusfát kapnak a szép lányok

Korunk májusfája az egykori világfák, életfák ma már kipusztult erdejéből sarjadzik. A fa látszólagos őszi elhalása, tavaszi feltámadása, levélbontása lenyűgözte eleinket. 

Népmesekincsünk több variációban is megőrizte a minden bizonnyal életfa eredetű égig érő fa meséjét. A motívum fellelhető a hímzésminták között is, de sokáig készítettek lakodalmakkor fa alakú süteményeket úgy, hogy például bojtorjánágra tésztát csavartak és azt szabad tűzön megsütötték. A sütemény, könnyen kitalálható szándékkal, a menyasszony elé került. Nem lehet kétséges, hogy a mai, szerelmi jegynek számító májusfa is e kultikus, vallásos talajban gyökeredzik, annak maradványa. 

A májusfa-tűzés régebben csak faluhelyen, tanyákon és pusztán volt szokás, ma már a városokban is lehet látni az emeletes házak előtt feldíszített májusfát. De ki tűz májusfát? Az a legény, aki már hosszabb ideje udvarolgat és jár egy leánnyal. Ezzel is a leány tudtára adja, hogy szereti és ragaszkodik hozzá. Faluhelyen az volt a szokás, hogy összeálltak azok a legények, akik májusfát akartak tűzni és már egy-két nappal a májusfa-tűzés előtt elmentek az erdőbe és kiválasztotta mindegyik azt a fát, amelyiket majd ki fognak vágni. Mert a fának egyenesnek és sudármagasnak kellett lennie, a tetején szép koronával. 

Eljött a május elseje előtti este, a legények a falu központjában vagy a kocsmánál gyülekeztek és mikor már be sötétedett, elindultak kivágni a fát. A leányok pedig otthon izgultak, hogy vajon kinek lesz reggelre májusfája. Sokszor meg is haragudtak rá azok a leányok, akiknek nem tűztek. A legények a kivágott fákat a vállukon cipelték a lányos házig. Volt, amikor kilométerekről. A fát mindig a ház udvarába ásták le, leásás előtt a koronát színes papírcsíkokkal, szalagokkal díszítették fel. Igyekeztek csendben dolgozni, hogy a háziak fel ne ébredjenek. De volt olyan kíváncsi leány, aki ott állt a szobaablaknál és várta a májusfa-tűzőket és csak akkor feküdt el, amikor már látta, hogy neki is lesz májusfája. 

A leányos szülők nem mindig örültek a májusfa-tűzőknek, mert volt, amikor a gödör ásásakor kiásták a veteményeket, összetaposták a kertet. Épp ezért igyekeztek a legények minél előbb letűzni a májusfát és elhagyni a helyszínt. De voltak olyan legények is, akik őrizték a fát, míg ki nem világosodott, nehogy ellopják. Mert voltak lusta udvarlók, akik kilesték és megvárták, míg elmennek a májusfa-tűzők, aztán kiszedték a fát, s elvitték ahhoz a házhoz, ahol az ő mátkájuk lakott. 

Reggel a leány kiállt a ház elé a kapuba és büszkén nézegette a szépen feldíszített fát. Mindig azt figyelte, hogy hányán néznek be az arra járók közül, akiknek vidáman dicsekedett a májusfával.

Manapság a szalagokkal díszített fát jobbára pünkösdkor szokás kitáncolni és kidönteni, de régen egyes helyeken ez nyár végén történt.