Egyházi szerepvállalás a gondoskodáspolitikában

Nehéz és sokrétű témát vállalt fel az előadásában.

– Ennek a szakterületnek, ha megértetni akarjuk a célját és a tevékenységét, pontosan az a nehézsége, hogy annyira szerteágazó, hogy ehhez nehéz bele egy arcot, vagy egy foglalkozást elképzelni. Példaképp mondhatom, hogy itt a hajléktalan és az idős-ellátásig, a gyermekvédelmen át rengeteg szolgáltatás és dolgozó van, akik ezekkel foglalkoznak. Egy közös van bennük, hogy sokszor nehéz a feladat, mert ez az élet árnyékos oldala. Egy másik megközelítésből nézve, ez a közösségépítés egyik első téglája. ami összefogja őket. Az, hogy hol tudunk az adott esetben az ellátott tekintetében olyan közösségi hálót találni, vagy húzni, ami megtartja őt! Ez minden esetben egy izgalmas kihívás. 

A gondoskodás az ember természetes, ösztönből adódó életerejének a része volt és még ma is az. Ezt az elmúlt sok-sok évszázad során a családok és a mikroközösségek oldották meg. Ahogy egy kicsit atomizálódik a társadalom, és egyre több lehetősége van az embereknek, úgy az összes segítő szakma bizonyos szempontból háttérbe szorul. Ezzel, vagy a generációs együttélés megszűnésével az említett természetes törődés is eltűnik. Korábban az idős hozzátartozókról az gondoskodott a családból, aki fölment hozzá, ma pedig az a kérdés, hogy melyik idősotthonban lehet ellátást találni. Ez a fajta hozzáállás megnehezíti ennek a területnek a megértését. Ebből adódik az, hogy egyre több megoldási lehetőséget keresünk. Ezen a területen akkor tud az ember sikerrel járni, ha az a közösség ahol segítséget szeretne nyújtani, az képes és hajlandó befogadni. A munkánk nem arról szól, hogy pusztán házat szeretnénk építeni, hanem arról is, hogy legyen egy befogadó közeg. 

Miután az ezekről a nehéz témákról szóló közbeszéd több tíz éven keresztül elmaradt, az legalább olyan fontos dolog, mint a források megszerzése, a jogszabályok megalkotása. 

– Minél több olyan beszélgetés, tényfeltárás legyen, amivel csak egyszerűen azt kívánjuk bemutatni, hogy a gondoskodáspolitika az élet ugyanolyan természetes része, mint a többi. Még akkor is, ha nehéz élethelyzetek annak. Ezeknek a falaknak a lebontása után tudjuk felépíteni azokat, amelyek az ellátást valóban segítik. Ezen a területen, a szociális területen, intézményben, alapszolgáltatásban és a kapcsolódó területeken több, mint százezer ember dolgozik. Gondoskodnunk kell az utánpótlásukról. Azt látjuk, hogy szerencsére az idén az erre a területre felvételiző fiatalok száma duplája a tavalyinak. Nyilván ez egy sok összetevős dolog. Azt megállapíthatjuk, hogy a segítő szakmák, mint például az ápolás, a gyermekfelügyelet az egész világon nehéz helyzetben van. 

Az elmúlt két-három év a coviddal, a háborúval talán egy kicsit változtatott a közgondolkodáson. Ráébredtünk arra, hogy van az életnek olyan része, amikor segítségre szorul valaki, és ott kell, hogy legyen valaki, aki elvégzi ezt a munkát. Azt gondolom, hogy ezt a lehetőséget jogszabályokkal, bérezéssel, támogatással hosszútávon fenn kell tartani.