Jászai Mari viharos sikert aratott Szegzárdon

„Ragyogó nyári nap eregeté egész nap meleg sugarait a hetek óta tartó szárazság folytán kiszáradt földre, midőn a Debreczenből reggel 8 órakor induló művésztársaság, mely Jászai Marit, Hilgermann Laurát és Polonyi Elemért egyesíté magában, egész napi zónázás után, fáradtan, tikkadtan Szegzárdra érkezett” – kezdte beszámolóját a jeles eseményről a Tolnamegyei Közlöny 1893. július 9-i lapszáma. A megnevezett három kiválóság az érkezést követő nap esti órájában a Szegzárd Szálló színházzá alakított dísztermében lépett fel. Az újság a százharminc évvel ezelőtti vendégszereplésről az akkori idők – ideillő szóval élve – teátrális stílusában közölt részleteket. 

„Varázserőt kölcsönzött annak tudata is, hogy Jászai Mari, a magyar művészet egyik fényes csillaga, Hilgermann Laura, nemzeti operánk elsőrendű énekesnője s Polonyi Elemér zongoraművész fogják az estélyen tehetségüket ragyogtatni.” 

A cikk szerzője, egyébként érthető módon, az akkor már régóta az egyik legnagyobb magyar színművészként elismert Jászai Mari esetében fogalmazott felsőfokban. 

„A nemzeti színház utolérhetlen tragikája oly pathetikusan szavalt és csodálatos orgánumával oly igazi bensőséggel festette az öröm és fájdalom érzelmeit, az indulatok és szenvedélyek heves kitöréseit, hogy a költemény alakját látni véltük. Lelke tükrét a szem sugározta vissza és arczának izmai szíve minden érzését lerajzolták. Minden szavalatával óriási hatást ért el s valósággal elragadta a közönséget. Megjelenésekor úgy őt, mint Hilgermann Laurát is a rendezőség virágesővel lepte meg. Viharos éljenzésekkel, tapsviharral és többszörös kihívással tüntette ki a közönség a művésznőt.”

Az est helytörténeti eseménnyé nemesült, nem véletlen, hogy a Tolnavármegye című lap az 1893. december 31-én megjelent összegző visszatekintésében az esztendő nevezetes történései közé sorolta a magyar színház nagyasszonyának bemutatkozását. 

„Július 6-án nagy művészestély volt városunkban, a mely vármegyénk színe-javát csalta Szegzárdra. Először hallották Szegzárdon Jászai Marit. Az estély fényes sikere sokáig emlékezetünkben marad.”

A szerző nem sejthette, hogy megállapítása száz évvel később érvényesebb lesz, mint korábban bármikor. Ugyanis lapunk, a Tolnai Népújság 1994. április 20-i száma így tudósított: „A színházi élet együtt ünnepelt tegnap a szekszárdiakkal abból az alkalomból, hogy 100 évvel ezelőtt épült a város első színháza. Ennek tiszteletére a városi önkormányzat és a Hungária Biztosító Rt. támogatásával a színházbarátok és a Honismereti Egyesület emléket állított e neves eseménynek. Ünnepélyes keretek között avatták föl a Kis Ildikó és Fusz György iparművészek készítette emléktáblát, amit a volt Szegzárd Szálló Széchenyi utcai szárnyán helyeztek el. Dr. Kerényi Ferenc színháztörténész avatóbeszédében többek között emlékezett azokra a vándorszínészekre, akik már 1830-tól megfordultak Szekszárdon, Jászai Marira és társaira, akik 1893. július 6-án léptek fel a hajdani Szegzárd Szálló emeletén, Szekszárd első színházában.”