Jó hatással van az emberekre, ha derűs papokkal találkoznak

– Az egyházmegyékben történő áthelyezésekről, kinevezésekről, nyugdíjazásokról nyár vége felé döntenek a megyés püspökök. Önt tavaly Pécsről helyezték Bátaszékre. Elég volt ez az egy év a beilleszkedésre? 
– Nagyjából elég. Tavaly szeptemberben kerültem Bátaszékre – mondja Nyúl Viktor, a város új plébánosa. – Felföldi László püspök atya kért erre a szolgálatra, amit örömmel vállaltam. Szép helyre érkeztem, jól érzem magam, boldog pap vagyok itt is. Sok minden más, mint az előző helyemen, de a lényeg ugyanaz: emberekkel találkozni, Jézus evangéliumát hirdetni. Baranyai vagyok, Tolnában korábban keveset jártam, de befogadóak az emberek, és a vidék, a dimbes-dombos táj is tetszik. Külön figyelmet érdemel a bátai Szent Vér-kegyhely, ami eltűnődésre késztet: hányan járhattak már ott, milyen kulturális, történelmi, egyháztörténeti események tanúja lehetett az a falu. 

– Hány település tartozik most önhöz? 
– Bátaszék a központi plébánia, aztán Báta, Alsónyék, Pörböly, Alsónána, Mórágy, Bátaapáti, Palatinca, Mőcsény és Várdomb. 

– Hogyan lehet ellátni ennyi helyen a lelkipásztori szolgálatot: misézés, keresztelés, esketés, temetés, hitoktatás? Egyedül van minderre a sok feladatra? 
– Papként egyedül, de iparkodom munkatársakkal együtt dolgozni. Nagy segítségemre van Sümegi József diakónus, aki liturgikus szertartásokat is végez rendszeresen. Van alkalmanként besegítő diakónus, és vannak hit­oktatók, akik óvodákban, iskolákban foglalkoznak a gyerekekkel. S persze a templomoknál is megtalálhatók a fontos és hasznos munkát ellátó személyek: kántor, gondnok, sekrestyés. Néhány dolgot kizárólag a pap végezhet, például a gyóntatást, ám sok más feladat adódik, melyek szervezéséhez, lebonyolításához a meglévők mellé próbálunk új kollégákat is bevonni Isten segítségével. 

– A papok nyár végi áthelyezése szokványos dolog a katolikusoknál. Érdeklődéssel nézegetik a hívek, hogy ki hova került, és kész. Ön viszont pasztorális helynök volt, gyakorlatilag a püspök helyettese az egyházmegye központjában, ahonnan a perifériára, egy hatezres kisvárosba került plébánosnak. Nem tekinthető ez lefokozásnak? Vagy megmaradtak a korábbi titulusai, feladatai is? 
– Az itteni kinevezésemkor megszűntek a korábbi feladataim, köztük a helynökség és a kórházlelkészség. Megmaradt viszont a tanítás a Pécsi Hittudományi Főiskolán. Őszintén szólva meglepett, amikor püspök atya felkért erre az új feladatra, de szabadon és ellenérzések nélkül vállaltam. Az egyházban nem előrelépés és visszalépés van, hanem szolgálat. Nem az a lényeg, hogy hol, hanem az, hogy Jézus tanítását elvigyük az emberek közé. Béke van bennem tehát ezen a téren. Az itteni feladat nem kisebb, mint Pécsen volt, csak más. A rengeteg zarándokot vonzó Báta például az egyházmegye egyik tüdejének tekintendő. A másik Máriagyűd. 

– Csökken a papok száma, szinte minden évben több a visszavonuló és az elhunyt, mint az újonnan szentelt. Hová vezet ez? 
– A mi dolgunk, hogy a szolgálatba szeretettel álljunk bele, és a Jóisten majd gondoskodik utánpótlásról. Továbbá, amit a püspök atya is hangsúlyoz, megoldást jelent, ha világi testvéreket is bevonunk kisebb-nagyobb szolgálatok ellátására, helyi közösségek vezetésére. Ez egy kaland, de derűlátó vagyok, mert az Úr velünk van, és jó dolog Őt szolgálni. Többször megtapasztaltam, hogyha az emberek derűs papokkal találkoznak, akik hitelesen élnek, az jó hatással van rájuk. Megvan a vágy mindenkiben a jó szóra, a gyengédségre, a figyelmességre. Ahogy Ferenc pápa mondja, mindez gyógyír és balzsam az emberek sebeire. Szóval, ha így élünk és cselekszünk, tudunk fejlődni, növekedni. A találkozás kultúráját kell építeni. Erre is a pápa mutatott rá. Ha különböző rendezvényeken, akár falunapokon elindulnak beszélgetések, azok elvezethetnek az igazságkeresésig, az istenkeresésig. Nem csupán a szertartásokban kell gondolkodni! Ha az utcán vagy egy boltban szóba elegyedek valakivel, az is evangelizációnak tekinthető. De egy gyermektáborban is lehet élményszerűen beszélgetni, mondjuk a teremtésről. 

– Mindemellett van némi szabadideje, például egy kis kirándulásra, túrázásra? Felfedezte már a környéket? 
– Igyekszem az időmet minél jobban beosztani, de ez sajnos nem mindig sikerül. Figyelnem kell különböző építkezésekre, állagmegóvó munkákra is. A plébániafelújítás is épp most zajlik. Kirándulni eddig egyszer jutottam csak el, pedig a táj tényleg gyönyörű. Vettem már térképet, tényleg tervezem a környék bebarangolását. Heti egy szabadnapom van, akkor többnyire a szüleimet látogatom meg. 

Római tanulmányokat is folytatott

Nyúl Viktor 1981-ben született Pécsen. Pappá 2006-ban szentelték. Rómában is folytatott tanulmányokat 2001–2008-ig, majd a pécsi székesegyház káplánja lett, ahol 2014-ig szolgált. Azt követően magyarszéki plébánosként működött 2018-ig. Ekkor nevezték ki a Pécsi egyházmegye pasztorális helynökévé. Emellett, 2008 óta a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolán tanít. 

Tavaly Bátaszékre helyezte a püspök plébánosnak. Több környező falu lelkipásztori szolgálatát is ellátja diakónusok, hitoktatók és más segítők bevonásával. Fő segítője Sümegi József diakónus, gimnáziumigazgató, a bátai kegyhely őre. A plébános meggyőződése szerint napjainkban nem az erőszakos hittérítés az egyház feladata, hanem a példaadás. 

Minden emberben él a vágy a jóra. Ezt a vágyat kell erősíteni, s az elhozhat egyfajta emelkedést, vagyis Istenre, hitre találást. Látja, hogy nem könnyű egy embert segíteni az emelkedésben, egy csoportot, egy közösséget pedig még nehezebb erre hangolni. Azt vallja, hogy ha a papok példaadó, normális, becsületes, derűs életet élnek, az lehet igazán vonzó mások szemében.