2023.09.09. 07:00
Barteczka Leszek két hazát is szolgál, és hagyományokat ápol
Egy romantikus halászfaluban ismerkedett meg egymással a két fiatal. A magyar lány és a lengyel fiú összekötötte életét. Barteczka Leszek a honismeretben is letette névjegyét.
A Parlamentben vette át az Országos Honismereti Szövetség Emléklapját. Barteczka Leszek számára ez a jeles esemény – mely az 50. Honismereti Akadémia keretében zajlott le – többszörös megtiszteltetést jelentett. Ugyanis jelen lehetett abban a nagy múltú épületben, melyben az országgyűlés annak idején számára is igen fontos törvényt hozott. Ezen törvény értelmében 2002-ben megszerezhette a lengyel mellé a magyar állampolgárságot is. Az okiratot Mádl Ferenc akkori köztársasági elnök látta el aláírásával. Barteczka Leszek így tehát teljes szívvel és minden képességével szolgálja mindkét hazáját.
Méghozzá vármegyénkben élve. Jóllehet egy Wilkowo nevű kicsiny lengyelországi faluban látta meg a napvilágot 1956-ban, 1980 óta Szedres a lakhelye. Idetelepülésének természetesen története van.
Barteczka Leszek – eredeti lengyel formájában: Leszek Kazimierz Barteczka – Wroclawban szerzett meliorációs vízügyi technikus diplomát. Oklevele átvétele után, 1977 nyarán egymagában indult turistaútra az egykori Német Demokratikus Köztársaságba. Eljutott a Keleti-tengeren található Rügen szigetére, az Altefähr nevű halászfaluba. Éppen itt, a Pécsi Tanárképző Főiskola nyári nemzetközi táborának vendéglátóhelyén dolgozott ekkor egy Tolna vármegyei fiatal: a szedresi Gáncs Mária. Ahogy a mondás tartja, meglátni és megszeretni egymást, egy pillanat műve volt.
Mindketten csak rövid ideig tartózkodtak a halászfaluban, ám a szomorkás búcsú után elhatározták, hogy tíz év múlva, sodorja őket bárhová is a sors, találkoznak ugyanitt. Ám az élet különleges rendező: tíz évvel később Mária és Leszek már házastársként és kisgyermekükkel együtt, kéz a kézben sétálgatott az említett, romantikus tengerpari településen.
Leszek 1977-ben kezdte el kétéves katonai szolgálatát a lengyel-NDK határ mentén. Hetente írt levelet magyarországi, szedresi kedvesének, aki ugyanilyen lelkesedéssel, szorgosan válaszolt is. A közös nyelvet az orosz jelentette. Leszek két év elteltével leszerelt és úgy döntött, felesleges tovább várni: megkérte Mária kezét és a fiatalok 1979 novemberében Magyarországon – kisebb nehézségek közepette – összeházasodtak. Úgy döntöttek, hogy a közös életüket Magyarországon folytatják, miután az orosz–történelem szakos feleség tanárként elég nehezen talált volna képzettségének megfelelő munkát Lengyelországban.
Az ifjú férj fél év múlva telepedhetett csak át Szedresbe. Addigra itt már várta a munkahely a Szekszárd-Paksi Vizitársulatnál. Az akkor erősen élő lengyel-magyar barátságnak köszönhetően a megérkezés után egy héttel, szinte semmi magyar nyelvtudással munkába is állhatott, végzettségének megfelelően csoportvezetőként. A vállalat vezetősége és az összes dolgozó nagy örömmel fogadta. A szaknyelvre beosztottjai tanították, nem kevés humorral fűszerezve ezt a tevékenységet. Leszek nyugdíjazásáig a vállalatnál maradt, és ami ugyancsak nagyon fontos: Szedres falu közössége is szeretettel befogadta. Abba a kicsiny, romantikus német halászfaluba pedig Mária és Leszek ötévente, rendszeresen visszajár, gyermekeikkel együtt.
Ápolja a két nép hagyományait
Leszek Barteczka sok helyen tolmácsol, hivatalos ügyintézésektől kezdve a vendéglátáson, turistacsoportok vezetésén át a fesztiválokig. Teszi ezt ellenszolgáltatás nélkül, úgy Magyarországon, mint Lengyelországban. Aktív tagja a Bonyhádi Magyar-Lengyel Baráti Társaságnak, a közösség tagjaival együtt készített emlékszobor betűit ő maga rajzolta elő. A csoport rendszeres találkozóin a résztvevők a két nép közös történelmére emlékeznek.
Mindemellett tagja a Tolna Megyei Egyed Antal Honismereti Egyesületnek is, itt fő tevékenysége a lengyel-magyar barátság ápolása. Szívesen vállal szervezési, technikai, szállítási feladatokat is. Rendszeres résztvevője az országos honismereti konferenciáknak és akadémiáknak. A házaspárnak két gyermeke van. A leány a magyar és lengyel nagyanyák után a Mária Zsófia nevet kapta, a fiú pedig továbbviszi a Leszek nevet.
