Mellékutak, amiken emberéletek múlhatnak

Az eső, nyirkosság amúgy nem furcsa ősszel, de nem is kellemes. Megviseli a gyalogosokat, az autósokat. Csak nehezítik a helyzetet az ugyancsak erre az időszakra eső mezőgazdasági betakarítási munkák. A sáros termőföldekről kiforduló teherautóról vagy a szántásból hazafelé induló traktor kerekeiről hatalmas sárrögök potyognak le a nedves főutakra. 

Az autósoknak alaposan feladják a leckét az ilyen helyzetek. A több száz méteres nyálkás szakaszon nem tanácsos hirtelen fékezni, de még sávot váltani sem, mert könnyen baleset lehet belőle. A sofőr ebben a helyzetben csak reménykedhet, hogy az ilyen helyzetet nagyobb baj nélkül megússza. 

A bosszantó az, hogy még különösebb anyagi befektetés sem kellene hozzá, hogy az utakat legalább nagyjából megtisztítsák maguk után az érintettek. Nagy ritkán láttam csak arra példát, hogy egy-egy ember lapáttal a kezében kapirgálta a sáros útburkolatot, de ezt a munkát hamar fel is adta. 

Az igazi megoldás az lenne, ha nálunk is – akárcsak a szomszédos Ausztriában – mellékutakon, szolgálati utakon jutnának a céljukhoz vagy a forgalmas főutakra a földekről érkező erőgépek, a szállító járművek. Közben a sok sár mind le is rázódna a kerekeikről. Az ilyen jellegű utak építése azonban már pénz kérdése. Jó lenne hinni benne, hogy a cél előbb-utóbb nálunk is ez lesz, és egyetlen emberélet sem múlhat majd azon, hogy hiányoznak ezek a mellékutak.