Egy társadalom igazi mércéje az, miként bánik az idősekkel, a fogyatékkal élőkkel

A látássérültek nemzetközi napjának célja, hogy felhívja a közvélemény figyelmét a vakok és gyengénlátók sajátos helyzetére, keresve gondjaik megoldását, teljesebb értékű beilleszkedésüket a társadalomba. Németh Judit, a Magyarországi Evangélikus Egyház szekszárdi gyülekezetének felügyelője, a rendezvény házigazdája lapunknak elmondta, hogy már legalább húsz éve tartják a kapcsolatot a Vakok és Gyengénlátók Tolna Megyei Egyesületével, mindenben mellettük állnak. Azért is, mert evangélikus gyülekezetükben is sok gyengénlátó van, és azért is, mert kötelességüknek tartják, hogy segítsenek. Van, hogy az egyesület tagjai Hunyadi utcai központjukban, van, hogy az evangélikus templomunkban tartják a rendezvényeiket.

A hétfői jeles eseményen megjelent Kovács Lászlóné, az egyesület elnöke, Zsikó Zoltán, a Tolna Vármegye Közgyűlésének alelnöke, Gréczy-Félegyházi Gyöngyvér szekszárdi képviselő, valamint tiszteletét tette többek közt az Esőmanók Tolna Megyei Autistákért Egyesület, a szekszárdi Eszterlánc Alapítvány, a belecskai Mechwart András Otthon, a szekszárdi Fogyatékosokat Ellátó Nappali Intézmény és a vármegyei Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (Éfoész) képviselői is. 

Kovács Lászlóné, az egyesület elnöke köszöntő beszédében elmondta, egy fehér botról mindig az jut az ember eszébe, hogy egy jelkép és a vak emberek eszköze, segítséget nyújt számukra a közlekedésben, és jelet ad azoknak, akik segíteni szeretnének nekik a hétköznapokban. Kért mindenkit, hogy mindig legyenek megértőek a látássérültekkel, és mindig úgy próbálják segíteni őket, ahogy kérik, erről szívesen adnak tájékoztatásokat is.

Zsikó Zoltán hangsúlyozta, hogy egy társadalom igazi mércéje az, miként bánik az idősekkel, szegényekkel, fogyatékkal élőkkel. A vármegyei közgyűlés minden képviselője és vezetője a szívén viseli és átérzi a vaksággal vagy gyengénlátással élő embertársaik sorsát, és minden lehetséges eszközzel, fejlesztéssel igyekeznek a mindennapjaikat könnyebbé és élhetőbbé tenni. Elmesélte, hogy egy láthatatlan,, interaktív kiállításon, amikor hangok, tapintás és illatok révén kellett tájékozódnia a sötétben, megértette, átélte hogyan közlekednek városi forgalomban, hogyan fizetnek egy boltban vagy hogyan ismerik fel, melyik fűszer kell a vasárnapi ebédbe, hogy látás nélkül is lehet szép és kerek a világ. 

Az ünnepi eseményt fellépők színesítették, emlékplaketteket adtak át, majd a templom termében, a magyar kormánynak köszönhetően, negyvenhat tabletet adományoztak rászoruló tagjaiknak.