Hazavihetjük az elhunyt hamvait, de ez kötelezettségekkel jár

Egyre többen döntenek úgy, hogy szerettük hamvait speciális módon helyezik el, vagy éppen otthonukban tartják az urnát, ám emiatt sok probléma merülhet fel. A Magyarországi Temetőfenntartók és Üzemeltetők Egyesülete több más szervezettel együtt kampányt indított „Ne vigye haza! A családi fészek nem temető” címmel annak érdekében, hogy minél kevesebben döntsenek úgy, hogy otthonukban helyezik el szerettük hamvait. Ennek részleteiről Nyakas-Barna Orsolya, a Panteon Kegyeleti Kft. ügyvezetője beszélt.

Elmondta, hogy a működési területükön az a tapasztalat, hogy a búcsúztatást szervező családtagok nagyjából fele-fele arányban kérnek koporsós, illetve urnás temetést. Az országos átlag azonban ennél jóval magasabb, ugyanis 70 százalékos a hamvasztásos temetések aránya. Az ügyvezető hozzátette, hogy a hozzátartozók többnyire az elhunyt kívánságainak megfelelően rendelkeznek a szertartásról, döntenek egyik, vagy másik lehetőség mellett. Vallásos elhunytak esetében például magasabb arányban kérik a koporsós temetést, illetve kistelepüléseken többen igénylik az egyházi búcsúztatást. A városokban azonban megfigyelhető egyfajta elvilágiasodás.

Nyakas-Barna Orsolya hozzátette, hogy időről időre találkoznak egyedi igényekkel, például azzal, hogy a hozzátartozók szeretnék szétszórni szerettük hamvait. A vízre engedés, a repülőgépről való szórás azonban engedélyköteles lehetőség. Arra is van mód, hogy egy emlékerdőben, egy kiválasztott fa gyökereinél helyezzék el a hamvakat, illetve azok megosztásával azt is lehet kérni, hogy egy kis részük kegyeleti ékszerben, mini urnában vagy szelencében kapjon helyet. A javasolt elhelyezési módok közé tartozik természetesen a temető, az urnafal, a földbe helyezés, a temetőn belüli szórás és a templomban, altemplomban való elhelyezés is.

Ám ha valaki úgy dönt, hogy otthonában szeretné tudni hozzátartozója hamvait, azzal is számolnia kell, hogy ez kötelezettségeket von maga után. A rokonoknak, barátoknak ugyanis lehetőséget kell biztosítania a búcsúztatásra, amelyre megfelelő lehetőség a gyászszertartás, illetve azt is lehetővé kell tenni számukra, hogy a későbbiekben is leróhassák a kegyeletüket. Az elhelyezéssel kapcsolatos eltérő vélemények, és az, hogy nem feltétlenül biztosított a kegyeletgyakorlás lehetősége, konfliktusokhoz vezethet, a járási hivatalnak pedig ellenőrzési joga van. Ez azt jelenti, hogy ellenőrizhetik az urna kiadási nyilatkozat tartalmának betartását és a hamvak kezelését. Az urna vagy a hamvak elvesztése esetén a hozzátartozó kegyeletsértést követ el, de az urna akár egy költözés során is megrongálódhat, ami nehezen feldolgozható lelki terhet jelent.

A lelki tényezők kapcsán Nyakas-Barna Orsolya kiemelte, hogy a gyászfolyamatot is gátolhatja, ha a hamvakat valaki az otthonában helyezi el. A szakértők szerint a búcsúszertartás a gyász feldolgozásának egyik első lépése és legfontosabb eseménye. Amellett, hogy szembesíti az embert a megváltoztathatatlannal, segíti az elengedést és a megnyugvást. Enélkül nehéz továbblépni, és egyfajta elszigetelődés is kialakulhat, mivel az urna otthoni elhelyezése megnehezítheti másoknak, hogy csatlakozzanak a gyász folyamatához és vigaszt nyújtsanak a veszteséget elszenvedőnek.