A középiskolai tanár, kinek a szépapja volt a legnagyobb magyar

Találkozni azzal, akinek a szépapja a legnagyobb magyar, gr. Széchenyi István volt. Nem mindennapos eset még egy sokfelé megforduló újságíró életében sem. Hoyos Áron budapesti középiskolai tanár. A dédanyja volt Széchenyi lány, Széchenyi Alice, akinek a házasságkötése után nyilvánvalóan már nem a Széchenyi név ment tovább. 

A tanár úrral és édesanyjával, Hoyosné Schell Johannával – akinek erős a Tolna vármegyei kötődése, hiszen a Tengelic melletti Katalinpusztán nőtt fel – egy nagydorogi rendezvény után beszélgettünk. (Szobrot állítottak az ottani iskola névadójának, Széchényi Sándornak.) 

– A családfa terebélyes, szerteágazó – mondta Hoyos Áron. –, ráadásul a vezetéknevet nem egységesen írták a felmenők. Talán úgy látható át legegyszerűbben a lényeg, ha a Nemzeti Múzeumot és az Országos Széchényi Könyvtárat alapító Széchényi Ferenctől indulunk el, akinek két lánya és három fia volt. A legkisebb fiú, István emelkedett történelmi személyiséggé, ő kezdeményezte többek között a Duna szabályozását, az Akadémia felállítását és a Lánchíd építését. 

Az ismert történelmi okok miatt a családtagok szétszóródtak a világban. Tehetségükkel, szervezőkészségükkel más országok fejlődését segítik. 

– A rendszerváltás után, 1990-ben volt egy nagy Széchenyi-találkozó Nagycenken – idézte fel a félmúlt eseményét a tanár úr –, ahol több mint százan jöttünk össze, a többség, értelemszerűen külföldről. Már kint született második, harmadik generációsok is érkeztek, de még tisztán hangzott a magyar szó. Az idő sajnos koptatja az újabb s újabb nemzedékekben a nemzettudatot és a történelmi családhoz való hűséget. Vélhetően, ha ma rendeznénk egy ilyen találkozót, már nem lenne annyi magyar hang.

A Széchényiek

A család Nógrád vármegyéből származik, Szécsény mezővárosból. Első jelentős alakja Széchényi György (1592-1695) volt, aki papi pályán mozgott. Volt pécsi, veszprémi, majd győri püspök, aztán kalocsai érsek, végül feljutott a magyar katolikus egyház hierarchiájának csúcsára, mint esztergomi érseki-prímás. A későbbiek során is számos főpap került ki a családból, továbbá földbirtokosok, politikusok és más közéleti személyiségek. A II világháború utáni vagyonelkobzások miatt sokan elhagyták az országot. Ma a Széchényiek legfőbb rezidenciájának Nagycenk tekintendő. Több generáció élt az ottani kastélyban, a mauzóleumban, illetve a sírkertben több mint száz családtag nyugszik. Ott található többek között Széchényi Ferenc (1754-1820), Széchenyi István (1791–1860) és Széchényi Sándor (1837-1913) sírja. Utóbbi volt Nagydorog földesura, Tolna vármegye főispánja. Most kapott szobrot, a róla elnevezett iskola udvarán.