A veszteség feldolgozása nem egyszerű feladat

Egy válás, egy szakítás, egy munkahely elvesztése, egy költözés, de akár egy ballagás, sőt millió olyan dolog történhet az életünkben, amikor nagyon hasonló gyászfolyamatot élünk át, mint amikor egy szerettünket elveszítjük. 

– Elsősorban az embereknek a gyász kapcsán egy elhunyt családtag jut eszükbe, viszont a gyász ennél sokkal tágabban is értelmezhető – mondta Manhalt Dóra. – Az előadásom során próbáltam az emberek figyelmét felhívni arra, hogy nem csak egy haláleset kapcsán jöhet létre egy ilyen gyászfolyamat.

A gyászolás szakaszait fontos ismernünk, hogy tisztában legyünk azzal, épp hol tartunk a folyamatban. Így tudjuk, hogy mi az, ami az egyes szakaszokban a segítségünkre lehet, hogy tovább tudjunk lépni.

– Vannak olyan buktatók, amelyek miatt akár évekre, sőt évtizedekre is benne ragadhatunk egy-egy szakaszban, ezért is nagyon fontos, hogy azonosítsuk, épp hol tartunk. Ha nincsenek meg ezek a mankók, akkor sajnos a gyászfolyamat nem tud lezárulni bennünk. Az egész nem akkor kezdődik, amikor például kimondják a válást. Van egy megelőző szakasza, amikor még csak azt érzem, hogy valami nem jó, de nem feltétlenül tudom megfogalmazni, hogy mi a probléma, viszont már elkezdek azon gondolkozni, hogy én vajon most jó helyen vagyok-e? Biztos, hogy jól választottam, hogy így akarom leélni az életemet?

Amikor már ezek a kérdések felmerülnek bennünk, netán már egy-egy kérdést meg is tudunk válaszolni, akkor mi már ott megkezdtük a gyászfolyamatot. Még ebben az esetben sem feltétlenül menthetetlen a kapcsolat, mivel ha mindkét fél hajlandó a változásra és megfelelően tudja kommunikálni az érzéseit, akkor menthető a dolog.

– Azt fontos leszögezni, ilyen esetben el kell fogadni, hogy abban a formában, ahogy addig működött az a kapcsolat, már nem életképes, tehát ugyanúgy már nem lehet folytatni. Alapjaiban kell megváltoztatni, így válhat menthetővé.

Ugyanez igaz lehet akár egy diák számára is, aki elballag. A ballagás is egy fontos momentum, egy ünnep, ugyanúgy működik mint egy szertartás. Ez is a feldolgozási folyamat része, valaminek a lezárásában van szerepe. Segít abban, hogy az elménk is felfogja, hogy itt most valami tényleg véget ért. Így sokkal könnyebb továbblépni.

A gyász egy veszteségélmény, ami az emberből egy megterhelő érzelmi állapotot vált ki, kibillen abból az egyensúlyi állapotból, amiben gyakorlatilag addig volt. Vannak olyan esetek, amikor lélekben fel tudunk készülni a veszteségre, például egy nyugdíjba vonulásra, vagy egy válásra, de vannak olyan esetek is, amire nem lehet felkészülni, ami egyfajta sokként éri az embert. Ilyen egy váratlan haláleset, vagy egy rossz orvosi diagnózis, amit az ember nem tud feldolgozni.

– Amikor ez a sokkhatás éri az embert, felmerül benne, hogy ez most tényleg vele történik? Emiatt pedig sok esetben előfordul, hogy elveszti a hitét. Van az úgynevezett kontrollált fázis, amikor ezzel a helyzettel vannak bizonyos feladatok. Ilyenkor kicsit összeszedjük magunkat, hogy el tudjuk végezni az ezzel kapcsolatos intéznivalókat, a válás példájánál maradva, hogy ügyvédet szerezzünk, vagy a költözést megszervezzük, ebben a szakaszban még többféle sokkhatás érhet minket.

A legfontosabb, hogy elfogadjuk, hogy az életünk nem lett ezzel a helyzettel jobb vagy rosszabb, egyszerűen megváltozott és más lett. Ha ezt tisztázni tudjuk önmagunkban, és ebből a legjobbat próbáljuk kihozni, akkor leszünk képesek előremozdulni, pozitív változást hozni az életünkbe és gyógyulni.

Manhalt Dóra nemrégiben a Teol podcast vendége volt. A vele készült beszélgetést ide kattintva hallgathatja meg.