Ha mindig csak a kifogást keressük, akkor sose jutunk előre

Kétyen születtem, a nagyszüleimnek volt szőlőjük, gyerekként sokat segítettem ennek művelésében. Talán ez volt az egyik oka, hogy olyan szakiskolába tanultam tovább, ahol a szőlészet meghatározó volt – mondta Ferenc Vilmos, a közelmúltban megválasztott Alisca Borrend Nagymestere, elnöke.

Abban az időben még a szakiskolákban a tanterv szerint minden héten két napot gyakorlattal töltöttek, majd tavasszal és ősszel egy-egy hetet, nyáron pedig egy hónapot. Aki ott a szakmát nem tanulta meg, az valóban elhagyta a pályát. A középiskolás évek után főiskolára, majd egyetemre jelentkezett. Diplomásként a Balatonboglári Állami Gazdaságnál dolgozott gyakornokként, abban az időben amikor ez a cég, Magyarország legiemelkedőbb borászata volt, sok-sok kiváló szakemberrel. 

Szekszárdra 1977-ben tért vissza pincemesterként, akkor, amikor az Áfész kezdeményezésére megalakult a kertbarátkör. Azt mondták, itt egy fiatal mérnök, vegye a kezébe a szervezést, készítsen programokat. Ennek immár 45 éve, és a Dicenty Dezső Kertbarátkör ma is rendkívül népszerű.

– Úgy gondolom, ebben szerepet játszik az, hogy a mai napig rengeteg programot szervezünk, amiket a tagság igényel, közös borünnepeket, borversenyeket, metszési bemutatókat. Sok civil szervezet azért hal el, mert nincs ami összetartsa őket, nincsenek programjaik – mondta Ferenc Vilmos.

Nagyon jók a kapcsolatai is az Alisca Borrend új elnökének, hiszen 22 borvidéken dolgozott, 8 borrendnek és a Borakadémiának is a tagja. Az ember nem azért dolgozik, hogy kitüntessék, hanem, hogy a közösség, melyben tevékenykedik, jól érezze magát, mondta.

A kérdésre, hogy ha ennyire elkötelezett, akkor miért csak két évre vállalta az új feladatot, azt válaszolta, hogy ha két év alatt nem sikerül sikerre vinni az elképzeléseit, akkor átadja az elnökséget másnak. De reméli nem így lesz. Az Alisca Borrend 35 éve alakult, az alapszabályában benne van, hogy a szekszárdi bor érdekében a tagjaik sorába felvesznek olyan ismert művészeket, sportolókat, közszereplőket, akik vállalják annak népszerűsítését. Ferenc Vilmos szerint ezen a területen van mit behozni, mert nem tudták kellőképpen kihasználni például Lisztes Krisztián, Gundel Takács Gábor és más ismert emberek tagságát sem.

Az új vezetőség – fiatalabb generáció – aktívabb és elszántabb. Már pincelátogatást szerveztek, programjaik között több személyes kapcsolatra épülő is szerepel, hiszen így ismerik meg egymás és a szőlészek, borászok valódi gondjait. 

Megváltoztak a piaci elvárások is

Megváltozott a piaci elvárás is, mondta Ferenc Vilmos. És megváltozott a gasztronómia, régen több pörköltet, nehezebb ételeket fogyasztottak az emberek, hozzá úgynevezett nagy borokat ittak. Ma a pizza, makaróni, az úgynevezett mediterrán fogások lettek a divatosak, melyekhez rozék, könnyed fehér borok, mint az Irsai Olivér, cserszegi fűszeres a keresettebb. Változtatni kell tehát a borászoknak a kínálaton, ebben akár a sörösöktől is lehet példát venni. 

Januártól újabb nehézséggel kell szembenézniük a borászoknak, ezek egyike az üveg visszaváltás bevezetése, ami nem abból áll, hogy 50 forintot rátesznek a palackokra, hanem több adminisztrációt és ezzel együtt anyagi kiadást is hoz. A hazai szőlészek, borászok azért is vannak nehéz helyzetben, mert az élőmunka ára sokat emelkedett. – Annyit fizetünk egy munkásnak, mint a németek, de a boraink ára annak a fele – mondta Ferenc Vilmos.

A szőlő ára pedig tíz éve nem emelkedett, miközben a költségek – műtrágya, növényvédő szerek, gázolaj, idénymunka – megötszöröződtek. A sok gond ellenére meg kell találni a piacon azt a helyet, azt a formát, ahol a magyar borok ismét kelendők lehetnek. Ha mindig csak a kifogást keressük, akkor sose jutunk előre.