2023.12.19. 11:30
A idén Mözsre került az Év Zarándoka díj
Az idén a mözsi Kovács Lászlóné kapta az Év Zarándoka elismerést, amit Schmittné Makray Katalintól vehetett át Budapesten.
Schmittné Makrai Katalin (jobbról), Szabó László és Kovács Lászlóné a díjátadón. (Beküldött fotó)
– Mióta és kikkel szokott zarándokolni?
– A legelső utamra egyedül indultam – mondja Kovács Lászlóné –, 2016-ban, a Szekszárd-Pécs útvonalon. Aztán csatlakoztam egy 10-12 fős, rendszeresen zarándokló csoporthoz, s velük jutottam el Bajára, Máriagyűdre, Pilisszántóra és megtettünk bizonyos szakaszokat az El Caminoból is, összesen körülbelül 150 kilométert.
– A hittel, hogy áll? Gyermekkora óta gyakorolja, beleszületett, vagy később jött?
– Templomba gyerekkorom óta járok, református a családunk. De csak idősödve éreztem meg ezt az úgymond elhívást. Érkeztek apró jelek, üzenetek, és egyszer csak elindultam az utamon, a szó szoros és átvitt értelmében is. Először csak magamra hagyatkozva, kipróbálva, hogy képes vagyok-e tájékozódni, megtalálni és követni a jeleket, árkon-bokron, erdőn-mezőn keresztül.
– Nem félt egyedül az erdőben?
– Nem, amin magam is csodálkoztam, mert amúgy nem vagyok nagyon bátor. De akkor, ott semmi félelmet nem éreztem. Óvott a Teremtő.
– Mi a zarándoklat értelme, lényege?
– A természet- és istenközelség örömének megélése. És önmagunk megismerése: hogyan vagyunk képesek kezelni, átvészelni a nehézségeket. Annak is érdemes zarándokútra indulni, aki csendességre, megnyugvásra vágyik. Ahogy eljutunk a megnyugvásig, megszületik a lelkünkben a fény, a boldogság. Karácsony közeledtével sok szó esik erről, ami nemcsak duma, hanem átélhető valóság.
– Következő úti cél?
– Azt szeretném, ha egy egyhetes zarándoklaton részt tudnék venni a közeljövőben, valahol belföldön. Szeretem a magyar tájakat.
– Megkapta az Év Zarándoka-díjat. Ezt felekezettől függetlenül odaítélhető?
– Természetesen. Nem arra figyelünk, ami elválaszt, hanem arra, ami összeköt minket. A különbségek lényegtelenek, ha közös az értékrend és a látásmód.
Tolnából az első
Kovács Lászlóné kilenc éve nyugdíjas. Mözsön él, református, két fia és három unokája van. Zarándoklatokra 2016 óta jár. Édesanyja halála után gondolhatott csak arra, hogy hosszabb utakra induljon, hosszabb ideig maradjon távol az otthonától. (Azelőtt ápolással kapcsolatos teendői voltak.) Sokfelé járt már, gyalog és kerékpárral is. Egyszer megtette biciklivel a Mözs-Sárospatak távolságot, ami négyszáz kilométer.
Szereti a természetet, kommunikál a fákkal, virágokkal, madarakkal és a Teremtővel, a testet kimerítő, lelket felemelő útjai során. Volt, hogy egyedül, volt, hogy kisebb csoportokkal tartva érte el a kitűzött célt. A Magyar Zarándokút Egyesület által alapított Év Zarándoka-díjat az idén neki ítélték. Az elismerést Schmittné Makray Katalin örökös zászlós zarándok és Szabó László az egyesület elnökségi tagja adta át Budapesten, a Lóvasút Rendezvényközpontban. Tolna vármegyéből ezt a díjat eddig még más nem kapta meg.
