Diakónussá szentelés a feleség hozzájárulásával

Szőts Gábor ezt tudta, hiszen közel 35 éve, 1989 óta vezet egy, a bonyhádi plébániához tartozó csoportot, melyet így jellemez: személyes törődést élvező, személyes istenélményhez jutó tagok alkotta szeretetközösség.

Rendszeresen találkoznak, és gyakran tartanak zenés, gitáros istendicsőítést. A közösségvezetőt szombaton szentelte diakónussá Felföldi László pécsi püspök a bonyhádi katolikus templomban.

– Házasemberként is lehet valaki diakónus – mondja a felszentelt –, ha megvan hozzá a felkészültsége, az elhivatottsága, és a felesége is hozzájárul. Ez is előírás, mert a szolgálat időt vesz el a családtól.

Ahogy a papságnál, úgy a segítők, a szertartásokon közreműködők körében is vannak különböző fokozatok. A sorrend a következő: a lector (aki felolvashat a szentmiséken), az akolitus (aki áldoztathat) és a nős, rendes diakónus (aki az evangéliumot felolvashatja, és keresztelhet, eskethet, temethet). Szőts Gábornak van polgári foglalkozása, tehát a „korszerű” kérdés az, hogy miért akart, és miért most akart egyházi vonalon előbbre jutni?

– Két éve fejeztem be a teológiai tanulmányaimat – avat be a részletekbe –, aztán következett a kétéves diakónusképzés. Ha az ember érez egyfajta küldetést, ami jelen esetben a szolgálat vállalása, annak szeretne minél jobban megfelelni. Most az történt, hogy amit csinálok ahhoz kaptam egy különleges kegyelmet, szenteltséget a püspök atya által.