Énekelt versekkel ejtette ámulatba a szekszárdi közönséget a Credo

Három Ukrajnában élő énekes, Nagy-Fekete Zsuzsanna, Soós Lívia és Varga Katica állt a közönséggel szemben, és Zsuzsa hegedűvel, Katica gitárral kísérte a legszebb hangszeren, az itt különösen szépen csengő emberi hangon előadott, megzenésített verseket.

Az első percekben, míg a hangszereket hangolták, Kaszó Gyula lelkész Júdás apostol szavaival köszöntötte az egybegyűlteket: irgalom, békesség és szeretet adassék bőségesen. Az ősi kívánság napjaink forrongó világában különösen fontos lenne, s most az Adventus Domini, az Úr eljövetelére várás idején, amikor hittel közeledünk Istenhez, még inkább kívánatos.

Hinni pedig azt jelenti latinul, credo. S ez lett a neve annak a Kárpátaljai Credo Verséneklő Együttesnek, amelyet Ivaskovics József zenetanár, zeneszerző 1995-ben Ungváron alapított. Erről, szintén a koncert előtt, dr. Tóth Csaba Attila, az együttes tiszteletbeli tagja beszélt. Ő 2007-ben Kárpátalján találta meg az együttest, meghívta Szekszárdra, s azóta, mintegy küldetést teljesítve, másfélszáz koncertjük volt a Kárpát-medence városaiban.

Küldetést teljesítenek, mert Kárpátalján magyarnak lenni mást jelent, mint itthon, ahol természetes, hogy mindenki magyarul érez és beszél, ők ott az elszakított magyarság napjait élik, mert Kárpátalja még ma is elzárt szigete a magyar világnak. Leginkább a határon túli, kisebbségi magyar sorsban élő költők kisebbségi magyar sorsról írott verseit zenésítik és éneklik igazi átéléssel, hisz ezt tapasztalják magukon maguk is. Ezért kapták meg itthon 2015-ben a Magyar Örökség díjat.

Nemrég az együttes távolabb élő magyaroknak is adott koncerteket, Kanadában, Torontóban, s a környékén élő diaszpórában. Onnan Szekszárdra kissé megfogyatkozva érkeztek, az együttes vezetője, Ivaskovics József nem jött velük, de hozták zenéjét. Az első szám, az felvidéki Tisza parti településen élő költő, Bodnár Éva: Fohász a hazáért című verse volt, azt is ő zenésítette meg.

A néha szinte síró hegedű, s a gondolatok drámaiságát pattogva pengő gitár szép keretbe foglalta a többszólamú éneket. A fohász után jöttek Bodnár Éva további versei, a Magyar szó és a Megváltó. A kezdődő Advent hangulatához illett József Attila Istenhez szóló verse, a Csöndes estéli zsoltár, majd még egy József Attila költemény, amely sok évtizeddel ezelőtt szinte megfogalmazta a Kárpátaljai Credo mai hitvallását, ez a Bús magyar éneke.

A következő ének nem csak hangulatában, érzésvilágában illett a koncertbe, hanem aktualitásában is, ugyanis az Emelj magasba című verset Füzesi Magda kárpátaljai költő írta, aki mint jelölt, éppen azokban a percekben kaphatta volna meg Pesten a Prima Primissima díjat. A koncert folytatódott, jöttek sorra a magyar sorsról szóló versek énekbe szőtt változatai.

A száz éve élt erdélyi költő, Dsida Jenő több verse után Tóth Árpád: Isten oltó-kése következett, majd a közönséggel együtt énekelték magyar gyermekirodalom klasszikusának, a Felvidéken született Pósa Lajos Magyar vagyok című versét. A szomorú karácsonyról szólt Kányádi Sándor: Isten háta mögött, s a koncert már véget ért, de ráadásként a közönség még kérte Bodnár Éva Szülőföld című versét.

Kaszó Gyula lelkész köszönte meg a szép estét, amely, mint mondta, nem egyszerű koncert volt, hanem valódi hitvallás, amely mindenkinek erőt adhatott. Szép nyitánya az Adventnek. A református templomi hangverseny után, szombaton este 7 órakor a Kárpátaljai Credo együttes a Béla király téri templomban is koncertet ad.