Jogom van-e úgy meghalni, ahogy és amikor szeretném?

Ahogy fogalmaz: „Az orvosi segítség csak a tüneteket enyhítheti, de semmi sem menthet meg attól, hogy létezésem csendes megfigyelőjévé váljak. Elkerülhetetlenül a testembe leszek zárva, mentális képességeim teljes birtokában” Ügyével a Strasbourgi bírósághoz fordult.

Ez nem olyan dolog, amihez könnyű hozzászólni. Kinek vannak tapasztalatai a leépülésről? Ki mondhatja, hogy én is kibírtam, te is bírd ki, vagy hogy ne csináld tovább, nem érdemes!?

Jelenleg az aktív eutanázia a világ 13 országában engedélyezett. Hétben közreműködővel (pl. méreginjekció beadatásával): Belgiumban, Hollandiában, Luxemburgban, Kolumbiában, Új-Zélandon, Spanyolországban és Portugáliában. Hatban önkezűleg (pl. maga veszi be a mérget az illető): Ausztriában, Finnországban, Németországban, Svájcban, Kanadában és az USA hat tagállamában. Máshol ez gyilkosságnak, illetve öngyilkosságnak minősül.

Az egyházak álláspontja ismert: az életet Isten adta, és csak Ő veheti el. Hazánkban a jelenlegi szabályozás azt teszi lehetővé, hogy az élethosszabbító kezelésekről lemondjon a gyógyíthatatlan beteg. Így döntött az egykori szekszárdi plébános, F. atya is. A műtétet még vállalta, de a kemoterápiát már nem kérte.