Keménység, tartás, kitartás, és a kilőtt nyílvessző suhogása

Kerecsen Ünnep, tizedszer. A Závodi Kulturális és Hagyományőrző Sport Egyesület szervezte a téli napfordulóhoz kötődő programot a település központjában, melyre az ősi magyar hagyományok ápolói az ország minden tájáról érkeztek. Volt kirakodóvásár, zenei program (Ősforrás, Karakürt, Lélekzengető zenekar), racka ragu (áldos étel), továbbá íjász- és solymászbemutató előadás. 

A harcos 

A szervezésben sokan részt vettek Szedlacskó Csaba egyesületi elnök vezetésével. Ő azok közé tartozik, akiken egyértelműen érezhető az elkötelezettség a nemzettudat erősítése iránt. Fiatalokkal is foglalkozik. 

– Hadi hagyományőrző vagyok – mondja –, harci bemutatókat is szoktam tartani a barátaimmal. Főleg az avarok és a honfoglaló magyarok kora érdekel. Lovassági és gyalogsági felszerelésekkel rendelkezünk. Először, két-három évtizede, a magyar motívumkinccsel kezdtem foglalkozni, aztán tanulmányoztam a régészeti leleteket, műkincseket, s mára kialakult bennem olyan összkép, melynek köszönhetően képes vagyok ismertetni, szemléltetni a VI-X. századi életmódot, életvitelt. 

– A fiatalok bevonhatók? 
– Hadi kultúra tekintetében pillanatnyilag Magyarországon a XV. század élvez valami miatt elsőbbséget, támogatottságot. Mi maradunk annál, amit elkezdtünk, s igyekszünk bevonni a fiatalokat is. Toborzónapokat és nyári tábort fogunk tartani 2024-ben. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek harcosnak kell lenni, de kóstoljanak bele a hagyományőrzésbe, és ha valaki például kézműves vagy szakrális beállítottságú, találja meg abban a maga útját és kiteljesedését! A harcosokkal pedig én fogok foglalkozni. Gyerekkorom óta küzdősportoló vagyok, nem jelentett problémát a közelharc, a zsoldosként való közreműködés, se a jurtába való kitelepülés. Akit érdekel a dolog, annak a kezébe adok egy fakardot, s elsajátíthatja az alapokat: támadásokat, elhárításokat, védekezéseket. Aztán otthon gyakorolhat, s hamarosan bemutatókon is részt vehet. S mindeközben megtanulja a keménységet, a tartást és a kitartást. 

A solymász 

Karján egy galambász héjával érkezett a hosszúhetényi Fábos Bence. Ritkán jár ilyen rendezvényekre, inkább hozzá mennek mások. Van egy kis tanyája, ott foglalkoznak elsősorban lovas, huszárhagyomány-ápolással. De a kutyás és a madaras vadászatokhoz is ért. 
– Röptetés most nem lesz – tájékoztat –, mert nem a legjobb az idő, és sok a villanyvezeték a környéken. Csak bemutató. Erre a madárra már nagyon kell vigyázni, mert az egyik szemére vak. Természetes körülmények között életképtelen lenne. 

– Mit kell tudni a rendezvény névadójáról, a kerecsensólyomról? 
– A sas a testi erejének, a sólyom az ügyességének köszönhetően ejt zsákmányt. Mindkettő képes önmagánál nagyobb ellenfelet legyőzni. Ebből adódóan kötődnek hozzájuk különböző mondák, ezzel magyarázható az őket körüllengő szakralitás, emiatt váltak címerállatokká. A kerecsensólyom a sztyeppei népek kedvenc madara: kicsi, gyors, fordulékony, ő a lovas harcmodorukat szimbolizálja. 
Az íjász 

Illusztris vendége volt a Kerecsen Ünnepnek a hajdúnánási Mónus József távlövő és céllövő világbajnok. Már most tele van a naptára jövő évi programokkal. Sok helyre jár versenyezni, bemutatókat, előadásokat tartani. Csúcsa 1007,41 méter, amit szeretne túlszárnyalni, 1301 méteres eredményt elérve, az Árpád-ház fennállásának dátumát megjelenítve. 

– Eredetileg mezőgazdasági gépész üzemmérnök vagyok – vázolja az indulását –, de egyszer egy íjászversenyt megnéztem a családommal, és a nyílvesszők suhogását hallva éreztem, hogy ez az én világom, én már valamikor a múltban harcoltam. Azóta szinte soha nem rakom le az íjat, a gyakorlás, az edzés az életem. Világversenyeken 2008-tól indultam, megküzdeni a magyar zászló becsületéért. Dél-Koreában például céllövészetben és távlövészetben is nyertem. Összesen 32 világrekordot állítottam fel, 214-szer győztem, és csak egyszer voltam második, egyszer harmadik. A családtagjaim is eredményes íjászok. 

– Mások, más versenyeken nem értek még el 1007 méter fölötti eredményt? 
– Három ilyenről tudok: volt 1062, 1106 és 1207 méteres lövés. Ezeket is szeretném túlszárnyalni, amire adtam magamnak három évet. (1965-ös születésű vagyok.) Az íjaimat, nyílvesszőimet magam készítem, és soha nem használom kétszer ugyanazt. Itt nem arról van szó, hogy egy másik versenyző ellen állok ki, hanem a világ legjobb íj- és nyílkészítőivel is harcolok. És a nyertes íjnak megadom a legyőzhetetlenség örömét, több versenyre nem viszem. A legyőzhetetlenek falán van íjam is, amelyikkel átlőttem a Niagara-vízesést, a Vereckei-hágót és a Grand Canyont. Jövőre két nagy világversenyre megyek: Törökországba és az USA-ba. Továbbá néhány kisebbre, és százas nagyságrendben tartok bemutatókat, előadásokat országszerte, ahol érzékeltetni próbálom a sok munka által elérhető sikert, és a kilőtt nyílvessző okozta boldogságot. 

 A sport, a kultúra és a szakralitás is jelen van a hagyományápolásban 

Az év első felében alapították a Závodi Kulturális és Hagyományőrző Sport Egyesületet, egy korábbi sportegyesület tevékenységét átvéve, és kiegészítve az új funkciókkal. Így már intézményes keretek között végezhetik azokat a feladatokat, rendezvényszervezéseket a hagyományőrzők, Szedlacskó Csaba vezetésével, amelyekkel azelőtt is, hosszú ideje foglalkoztak, egy baráti társaság tagjaiként. Hagyományőrző csoportok az ország számos településén működnek. 

A fiatalok bevonása – amint ez más területeken is igaz – személyes példaadással lehetséges. Persze szükséges ehhez személyes indíttatás, érdeklődés is az ifjabb korosztály részéről. 
A sport, a kultúra és a szakralitás is jelen van ezen közösségek, a különböző történelmi korok, korszakok felidézőinek mindennapjaiban. És a közösségen van a hangsúly: a közösség hagyományainak ápolásán, a közösség szolgálatán. 

A Závodra ellátogató világbajnok íjász is egy közösség, a magyarság képviseletében vesz részt a világversenyeken, mindig hangsúlyozza, hogy nem a saját diadaláért, hanem a magyar zászló becsületéért küzd.