Luca napján vetni kell a búzát, ezt eszi majd Jézuska szamara

Szent Lúcia, avagy Luca a hagyomány szerint a 3. században élt Szicíliában. A gazdag családból származó keresztény lány szüzességi fogadalmat tett Krisztusnak, vagyonát szétosztotta a szegények között, és inkább a vértanúhalált választotta, mint hogy férjhez menjen egy pogány férfihoz. 

Az 5. századtól tisztelt vértanú szűz a vakok, szemfájósok, torokfájástól szenvedők, az utcanők és menyasszonyok védőszentje, ünnepének december 13-át tették meg – írja az MTVA Sajtóarchívuma.

Ez a nap 1582-ig, a Gergely-naptár életbe lépéséig az év legrövidebb napja, a téli napforduló ünnepe volt. Luca nevét szokás a fényt jelentő latin lux szóval összefüggésbe hozni, egyes helyeken úgy is nevezték, hogy a fényt hozó, Svédországban például ilyenkor mindenütt örömtüzeket gyújtottak. A téli napforduló – és vele együtt Luca is – aztán a néphitben a boszorkányok napja lett, mert a hosszú éjszaka miatt a gonosz erők ilyenkor árthatnak legtöbbet varázslataikkal.

Tilos volt ezen a napon dolgozni

A naphoz számos hiedelem és népszokás kapcsolódik. A tél közepének tartották, a nők számára úgynevezett dologtiltó nap volt, mert ilyenkor mindenhol boszorkányok leselkednek. A néphit a jóságos mellett a boszorkányos Lucát is ismerte, aki a neve napján végzett munkát (tűzgyújtást, kenyérsütést, mosást) megbüntette, bevarrta a tyúkok „tojókáját”. Nem volt szabad fonni, szőni sem, mert úgy tartották, Luca összekeveri a fonalat, kóccá változtatja, és kócot tesz a vétséget elkövető eszének helyére. 

Luca-nap estéjén és éjszakáján megengedett volt a tréfálkozás, de még a lopkodás is. Az udvari kútból vizet csentek, nem egy udvar reggelre kapu nélkül maradt, ezt a fiatal legények vagy a szomszédba vitték, vagy a ház tetejére rakták. Időjósló nap is volt, ettől kezdve tizenkét napig, karácsonyig figyelték az időjárást, és minden nap a következő év egy-egy hónapjára nézve adott útmutatást.

Szokás volt az is, hogy egy cserépbe búzát vetettek, és ha karácsonyig minden szem kikelt, akkor a következő évben bőséges termésre lehetett számítani. 

Divat lett Luca nevet adni a kislányoknak

Míg úgy harminc évvel ezelőtt ritkaságszámba ment, ha egy szülő a Luca nevet adta a kislányának, addig 2015-ben minden negyedik, két éve pedig minden tizedik akkor született kislány neve Luca lett. Az általunk megkérdezett Lucák elmondták, nagyon szeretik a nevüket, mert van benne egy kis varázslatosság, boszorkányosság. Nagyon sok hiedelem és népi szokás kapcsolódik hozzá.

– Gyerekkoromban alig vártam a Luca-napot, ezen az estén mindig elültettük a Jézuska szamarának szánt búzát. Apukám mindig hozott haza – a környékbeli gazdáktól kért egy marékkal –, és este együtt ültettük el – mondta a bátaszéki Szászi Luca, aki 31 éves, és ugyan már kinőtt a gyerekkorból, de ezt a hagyományt a mai napig megtartja. Idén négyéves kislányával végzi el ugyanezt a rituálét, amit éveken keresztül az édesapjával csinált.

Kisgyerekként naponta nézte, mennyit nőtt a búzája, ami persze az első héten alig „mozdult” a cserépben, már-már attól félt, ki sem nő a növény, így a Jézuska szamara csalódott lesz, amikor szenteste hozza majd az ajándékokat. Szerencsére a búza az utolsó napokban „belehúzott”, sőt sokszor túl is nőtte a cserepet.