„Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra”

Alapvetően azzal, hogy megírta a Holdbéli csónakos című mesejátékot. A varázslatos történet – ami egyébként jóval túlmutat a műfaj határain – időnként most is szerepel a színházak kínálatában. A magyar irodalom kimagasló személyisége azt azért bizonyára nem gondolta, hogy egyik műve napjainkban a képzelőerejét megihlető égitest felé fog tartani azzal a céllal, hogy ott le is szálljon. 

Pedig éppen ez történt, köszönhetően a Peregrine nevű űrszondának, melynek rakterében egy vésett alumíniumtábla tartalmazta Weöres Sándor egyik alkotását. Ez ugyan nem a Holdbeli csónakos volt, hanem a Szembe fordított tükrök című verse, de ez is méltán száguldhatott keresztül az univerzumon. Ezt bizonyítja a közismert, egyszerre a végtelenség és önmagunk felé mutató sor: „Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra”. 

Ilyen ihletett pillanatok után ünneprontásnak hathat a hír: a Peregrine technikai gondok miatt nem tudta teljesíteni küldetését. Visszatér a Föld légkörébe, ahol fokozatosan elég. Ha a kellő időben feltekintünk az éjszakai égboltra, és valahol tartós izzást látunk, akkor gondoljunk arra: ez a jelenség egyúttal fényes tiszteletadás egy magyar költő és messzire jutott verse iránt.