Egy kis szerencsével néhány vágyunk teljesülhet

Kimeríthetetlen irodalma van az újévi fogadkozásoknak. A dolog jellegéből adódóan főleg a napi sajtó foglalkozott és foglalkozik ezzel a témakörrel, magától értetődően január első napjaiban. Ami azt illeti, nem túl nagy derűlátással. Magyarán, a szerzők többsége meglehetős kétkedéssel tekint ezekre az újévi hevületben fogant, nagy esküvésekre. Egy amerikai magyar nyelvű napilap kilencven esztendeje megjelent számában a cikkíró gyakorlatilag általános érvényű megállapítást tett: „Az új év első napján fogadalmakat szoktak tenni az emberek, amelyeket ugyan nem igen szoktak betartani.” Ám azért a holló mégsem olyan fekete, mint amilyenre festik, hiszen a tamáskodó megállapítás így folytatódik: „A fogadalmak tevése azonban még sem árt, mert az újévi fogadalmak rendszerint nemes és jó elhatározások és az is megtörténhetik, hogy valaki az év folyamán mégis csak megtart egy-kettőt a sokból.” A lényeg tehát az, hogy legyen minél több és lehetőleg nem a valóságtól teljesen elrugaszkodott újévi fogadalmunk. Mert egy kis szerencsével néhány közülük akár teljesülhet is. De azért akkor járunk jól, ha csodát nem várunk... 

Akadnak ravasz, trükkös fogadalmak is. Ezek közül egy jellemzőt a fanyar magyar irónia nagymestere, Galambos Szilveszter adott közre. Történt az, hogy az alkoholista szavát adta: a legutóbb felhajtott ital lesz élete utolsó kisfröccse. – Ez igen, abbahagyod az ivást? – hangzott az elismeréssel feltett kérdés. Mire a válasz: – Dehogy, átállok a nagyfröccsre.