Kedvenc állata a szarvasbogár, az egyik könyvének a főhőse

Jó dolgokat csinál, csak nem viszi végig. Nem viszi végig, mert beteg. Segítséget remél, de nagyon kéne hinni benne – a tehetségében – annak, aki rászánná magát a menedzselésére. A 37 éves, leszázalékolt Vincze Kornél a gyulaji faluszélen alkot, és a felfedezőjére vár. 

A körülmények 

Murvás út vezet a házhoz. Ez az utolsó előtti épület a település peremén lévő utcában. Pár méterrel odébb a zúzottköves burkolat véget ér, és mély keréknyomok szabdalta föld­út visz tovább a dzsuvás, bokros-fás külterületre. Aki itt lakik, annak nincs gondja a tűzifabeszerzésre – gondolhatnánk. Nincs hát, ha egészséges. Ám Vincze Kornél, fiatal kora ellenére, rokkantnyugdíjas. Az édesanyjával és az egyik testvérével él. Tegnap kaptak segélycsomagot az önkormányzattól, és a szociális tűzifa is akkor érkezett. Volt intézni való bőven, azért halasztottuk mára a beszélgetést. 

– Dolgozik? 
– Nem, 2018-ban véglegesen leszázalékoltak. 

– Mivel? 
– Depresszió és skizofrénia. – Korábban mit csinált? – Leghosszabb ideig éjjeliőr voltam. Összesen tíz és fél év munkaviszonyom jött össze. 

– A nyolc osztályt kijárta? 
– Igen, még a lengyeli középiskolát is elkezdtem, csak nem fejeztem be. De van traktorvezetői papírom, és a targoncás tanfolyamot is elvégeztem. 

– És a művészet? Volt valaki a családban, aki ilyesmivel foglalkozott? 
– Apu szépen rajzolt és zenélt is. Szerintem tőle örököltem a művészi hajlamot. Csak sajnos 2014-ben meghalt. 

Az alkotások 

Figyelemre méltó rajzokat küldött be a szerkesztőségbe. Mintha egy amerikai képregény figuráit látnánk. Dögös csajokat, kigyúrt srácokat, szuperhősöket. Írásairól is úgy beszél, mintha egy hollywoodi nagymenő vázolná a terveit könyveiről, forgatókönyveiről. A tehetség utat tör magának – szokták mondani –, de a földút és a murvás út találkozásától elindulva nem könnyű a haladás. Pláne akkor, ha se szakirányú képzettség, se önzetlen támogató, se megfelelő eszközök nincsenek. A rajzok olcsó filctollakkal készülnek. 

– Van már kész, kiadott írása? 
– Kiadott nincs, kész már több is van. Például Az öregerdők lakója című ismeretterjesztő regény. 

– Miről szól? 
– Bemutatja az erdő életét, egy Félix nevű szarvasbogár szemszögéből. 

– Miért pont ő a főhős? 
– Azért, mert a szarvasbogár a kedvenc állatom, már kiskorom óta. 

– Más mi van készülőfélben? 
– A 150 dalszövegemből 86-ot kiválasztottam, és abból lesz majd egy könyv. A borítóját is megrajzoltam már, és a belső illusztrációkat is. 

– Még valami? 
– A Csillaggalaxis című sci-fim is nagyjából megvan, meg a filmsorozat-forgatókönyvek is. 

– Azoknak mi a témájuk? 
– Mindig is érdekelt a repülés, ezért megírtam egy 350–400 epizódos, 12 évados sorozat forgatókönyvét, Airlines címmel. Két pilóta kalandjai. Öt évad már nagyjából kész. Jó volna felvenni a kapcsolatot a Nemzeti Filmintézettel… A legújabb művem gépelését pedig pont tegnap fejeztem be. Ez a Tomi és Szilvi című, három évadosra tervezett, 55 epizódos krimisorozat. Két nyomozó a főszereplő. Filmzenéket is választottam már mindegyik sorozatomhoz. 

Az ötletek 

– Nem lenne jobb egyvalamit eljuttatni a közreadásig, s csak aztán belefogni a következőbe? 
– Az a baj, hogy annyi ötletem van, hogy sokszor azt se tudom, melyikkel foglalkozzak. Most éppen a Nem tudni mit hoz még a holnap című szappan­opera kidolgozását kezdtem el. Ez a magyar–roma ellentétről szól majd. 

– Gyulajon a lakosság 75 százaléka roma. A maguk családjában mi a helyzet? 
– Mi nem vagyunk cigányok. 

– A rajzokról még nem beszéltünk. Ezek elég gazdag színvilágúak. Tényleg sima filctollal készültek? 
– Azzal, igen. Grafittal kezdtem, csak nagyon izzadós a kezem, és elmaszatolódott. Akkor tértem át a filcre. Jó volna kiállítani őket, de a faluban is kevesen tudnak róluk, nincs, aki megszervezné. Az iskolásoknak tetszik. Adtam nekik egy csomót, ingyen, mert szeretem a gyerekeket. Naptár készült 2023-ban a rajzaimból, de a 2024-es kiadására nincs keret. Nehéz az érvényesülés, a közönséghez való eljutás, ezért kerestem meg az újságot. 

Áttörést remél a 2024-es évtől 

Vincze Kornél 1986-ban született. Gyulajon él, apja közel tíz éve meghalt, öten vannak testvérek, ketten még az anyjuknál laknak. Rokkantnyugdíjas, havi jövedelme 163 ezer forint, amit, bizonyos balsikerű ingatlanügyletek miatt, levonások terhelnek. Kézhez 84 ezret kap. Rászorul az önkormányzati támogatásra. Művészi érzékkel megáldott, de alkotásaiból – egyelőre – képtelen profitálni. Autodidakta alkotó, ilyen irányú végzettsége nincs. Ír verseket, dalszövegeket, film forgatókönyveket. Gazdag a fantáziája, ez rajzain is látszik, melyeket filctollal készít. Könyveit maga illusztrálja, naptár is megjelent már a képei felhasználásával. Kiadott kötete, megvalósult kiállítása eddig még nem volt. Nagy áttörést remél a 2024-es évtől. Kiállítást szeretne rendezni a műveiből, és szeretné megjelentetni egy-két könyvét, esetleg filmes kapcsolatokat építve, továbbírni az általa elképzelt sorozatok forgatókönyveit. Tisztában van azzal, hogy mindez önerőből nem megy. A lektorálásban van segítsége, más területen még nincs.