Az egykori alsó utcát lebontották de a kapcsolatok megőrződtek

Közös imádsággal kezdődött a Szekszárd Alsóvárosi Római Katolikus Közhasznú Egyesület huszonötödik jubileumi farsangi találkozója február harmadikán a Szekszárdi Plébánia közösségi termében. A jeles eseményen Bíró László katolikus püspök mondott köszöntőt, portálunknak elmondta: az utcát lebontották ugyan, de Kádár János nem tudta lebontani a kapcsolatokat.

Brunner Mónika

Bíró László, dr. Szabó Géza és dr. Nagy Janka Teodóra

Fotó: Makovics Kornél

Közös imádsággal és közös emlékezéssel azokra, akik már nem lehetnek köztük, így kezdődött szombaton a Szekszárd Alsóvárosi Római Katolikus Közhasznú Egyesület huszonötödik jubileumi farsangi találkozója. Bíró László katolikus püspök, az egyesület alapító tagja kezdeményezte a találkozót, és mondott köszöntőt az eseményen.

Az alsóutcát lebontották

Bíró László püspök lapunknak az egyesület történelmével kapcsolatban elmondta, hogy a rendszerváltozás után a máltai bálok fővédnöke volt Szekszárdon, ott gondolt arra, hogy miért nem találkoznak ők, alsóutcaiak.

– Az utcánkat lebontották ugyan, de a kapcsolatok megmaradtak. Kádár János nem tudta lebontani a kapcsolatokat – mondta, hozzátéve, hogy az első összejövetelük alkalmával két-háromszázan voltak, és sokan megsértődtek, hogy nem hívták meg őket.

– A szüleink felé szerettem volna köszönetet mondani ezekkel a találkozókkal, mert ez a kultúra, amiből származunk itt az alsó utcában, egy zárt világ volt, rengeteg értékkel – mondta Bíró László püspök és így folytatta:

– A szüleink, szegény anyám mindig így beszélt arról a rendszerről, amiben felnövekedtünk: „amikor minden szamár bársonyszékbe került”. Az öregjeink hat elemit végezhettek és lenézték, lekezelték őket sokkal butább emberek, pedig annyi érték volt bennük, tudás, gazdagság. Kincsesbányák voltak ők, ezt szerettük volna megköszönni – tette hozzá Bíró László püspök.

Elérzékenyült, hogy ennyien eljöttek

Kovács Józsefné Lengyel Klára, a Szekszárd Alsóvárosi Római Katolikus Közhasznú Egyesület elnöke lapuknak elmondta, hogy nagyon fontos számukra a közös találkozó eseménye, a jubileumi farsang, és el is érzékenyült, hogy ennyien eljöttek. Emlékeznek azokra, akik már nincsenek köztük, és találkoznak azokkal, akikkel máshol nem tudnak.

Az egykori alsó utcát lebontották de a kapcsolatok megőrződtek

Fotók: Makovics Kornél

A farsangi találkozón jubileumi kerekasztal beszélgetést is tartottak Elekes Eduárdnéval, dr. Nagy Janka Teodórával, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanárával és dr. Szabó Gézával, a Wosinsky Mór Múzeum régész főmúzeológusával, aki diavetítéssel is készült, visszaemlékezve az eltelt negyed évszázadra, a rengeteg munkára, amit végeztek, és felidézve azok emlékét, akik közül sokan nem lehetnek velük.

Bíró László püspök misét tartott

Misét is tartottak a Belvárosi templomban, majd vacsora, kötetlen beszélgetés és nótázás vette kezdetét. Tangóharmonikán játszott Ékes László.

A találkozás lehetőséget adott a közös emlékezésre az egyesület szellemiségében. Emlékeztek elődeikre, az egyesület alapító tagjaira, közösségi együttléteikre, az áhítatokra, a hazai és külföldi kirándulásokra, a huszonöt év eredményeire, a Kórházkápolna felújítására, közös kutatómunkákra, értékőrző könyvkiadásaikra. Nagy örömükre a 96 éves Márkvárt János tiszteletbeli elnök is részt vett az összejövetelen.

A Szent János és Pál-kápolna is a nevükhöz fűződik

Elekes Eduárdné Mártonfai Mari alapító tag lapunknak elmondta, hogy 1998-99 óta működnek együtt közösségként, aztán egyesületként. Honlapjukon szerepel, hogy a Szekszárd-Alsóvárosi Római Katolikus Közhasznú Egyesület 2005-ben alakult a Római Katolikus és Polgári Olvasókör jogutódjaként, illetve egy, a városban tradicionálisan jelentős közkulturális szerepet betöltő 1896-ban alapított olvasókör utódjaként.

– Az a csodálatos, hogy egy lebontott városrész lakóit mozgósítottuk, annak idején, nagy-nagy szeretettel jöttek az emberek, és a legfőbb küldetésünk volt, hogy a Szent János és Pál- kápolnát felújítsuk, és újból életre keltsük – mondta Elekes Eduárdné, hozzátéve, hogy ez 2010-ben megtörtént. Ami korábban egy raktárépület volt, omlott - bomlott a fala, mostanra nyitott szakrális intézmény lett, ahova bárki betérhet imádkozni. Elmondta, úgy érezte, hogy a szekszárdiaknak szükségük van a kápolnára, amiért nagyon sokat dolgoztak, óriási civil összefogás, a városból elszármazottak, szekszárdiak anyagi segítsége és fizikai munkája jellemezte a kezdeti időszakot. Sikerrel jártak, hiszen 2010-ben a kétszázötvenedik évfordulóján megnyitotta kapuit és azóta is működik a Szent János és Pál-kápolna.