Házasságban élni jó, bár sokan félnek elköteleződni

A házasság és a család fontosságára hívja fel a figyelmet a házasság hete elnevezésű kezdeményezés, amely Angliából indult két évtizeddel ezelőtt. Mára már 4 kontinens 21 országában ünneplik meg évről évre a szerelmet, a házasságot. Magyarországon 2008 óta tartják meg a rendezvénysorozatot, amelynek keretében országszerte számos programon vehetnek részt az érdeklődők. Országosan tavaly több mint 67 ezren fogadtak egymásnak örök hűséget és 15 ezren döntöttek a válás mellett. Tolna vármegyében 1514-en házasodtak és 380-an váltak. 

– Akárki akármit mond, a házasság nem csak a papírról szól. Amikor két ember esküt tesz egymásnak, magasabb szintre emelkedik a kapcsolatuk. Mert házasságban élni azt is jelenti, hogy kitartunk egymás mellett, hogy a nehézségekkel megpróbálunk együtt megbirkózni, mondta Kovácsné Kaszás Beatrix szekszárdi pszichológus. – Nem lépünk olyan egyszerűen tovább, nem váltunk egyik napról a másikra, ha éppen ahhoz van kedvünk.

Megtanulunk küzdeni egymásért, és ez sokszor meg is erősíti, elmélyíti a kapcsolatot. Persze, egy jól működő házasságért sokat kell tenni. Napról napra, hétről hétre tartó komoly munka ez. A házasság nagyon sokat ad az embernek: szeretetet, biztonságot, harmóniát. Erőt a mindennapokhoz, és sok-sok boldog pillanatot. A nehezebb időszakokból pedig – mert ilyen is van – érdemes tanulni, hiszen az mindig előrébb visz. 

A halogatásnak egy másik formája lehet az élettársi kapcsolat is, amelynek során két ember „kipróbálja” egymást, ami logikus érvelésnek tűnik. Ám az ilyen elköteleződés nélküli együttélés előbb-utóbb azt jelenti mind a pár, mind a környezet számára, hogy összetartoznak – anélkül, hogy ezt tudatosan eldöntötték volna. Tehát a „próbaidőszak”-ból nagyon könnyen belecsúsznak egy közös, döntés nélküli instabil élettársi viszonyba. 

 Még nem állunk készen rá 

– Nyolc éve vagyunk házasok Ádámmal – mondta Nagyné Kovács Zita, aki Pakson férjével két kisgyermeket nevel. – Voltak hullámvölgyeink, sőt az első gyermekünk születése után fél évvel én két hónapra visszaköltöztem a szüleimhez. A férjem lassan érett meg az apaságra, de végül megoldottuk a gondjainkat. Azóta jobban figyelünk egymásra, és többet beszélgetünk. 

„Még nem állunk készen rá”. Akik ezt mondják, azok nem a házasságot utasítják el, hanem annak időpontját tolják egyre későbbre, mondta a pszichológus. A halogatás háttere az a félelem, hogy esetleg rossz döntést hoznak. 
Ennek egyik formája, amikor egy pár hosszú, sokéves ismeretség után sem képes továbblépni, nem tudnak elköteleződni, hanem valamilyen külső-belső bizonyosságra várnak. 

A kapcsolat ilyenkor megreked, és gyakran szakítás a vége. Nem lehet a végtelenségig fenntartani egy bizonytalan helyzetet, ahol minden megvan, csak a döntés hiányzik.