Helytálltak bakáink az I. világháborúban

Az első világháború idején vármegyénk is elküldte fiait a harcterekre. Tálosi Zoltán előadásából kiderült, hogy ezek a bakák főképpen gyalogezredekben küzdöttek. Három fronton is csatáztak az ellenséggel.

Szeri Árpád

Tolna vármegyei bakák az első világháborúban címmel Tálosi Zoltán tartott nemrég előadást a Tengelici Népfőiskola újabb vendégeként. A díjmentesen látogatható rendezvény a helyi önkormányzat, Tengelic Értéktár Bizottsága, a Tolna Megyei Szabadművelődési és Népfőiskolai Társaság, valamint a Tolna Megyei Egyed Antal Honismereti Egyesület támogatásával valósult meg.

Lieszkovszky Larion (a kép bal szélén), Tálosi Zoltán és Farkas Zsuzsanna Katalin házigazda. Beküldött kép.

Korhű egyenruhát is láthattak

A helytörténész, két világégés szakavatott kutatója és ismerője, a Szekszárdi Baka Múzeum vezetője az általános iskola ebédlőjében három alkalommal is találkozott a közönséggel. Délután két órától az alsó tagozatosok, három órától a felsősök, fél öttől pedig a felnőttek kísérhették figyelemmel információkban gazdag, vetített képekkel színesített mondandóját. Sőt, az előadó szó szerint élő „illusztrációról” is gondoskodott, hiszen Lieszkovszky Larion tartalékos főhadnagy korhű egyenruhát öltve állt az érdeklődők elé. Mindezen túl jómaga is számos figyelemre méltó ismeretanyagot osztott meg a jelenlévőkkel. A kisdiákok főképpen a katonák felszerelése, fegyverzete terén szerezhettek értékes és érdekes információkat, a felnőttek pedig részletes áttekintést is kaptak a Tolna vármegyei regrutákat is fogadó alakulatokról.

Valamennyi fegyvernemnél harcoltak

Mint azt Tálosi Zoltán elmondta, szűkebb pátriánk fiai gyakorlatilag valamennyi fegyvernemnél harcoltak. Helyt álltak nemcsak a szárazföldi csapatoknál, hanem – bár az előbbihez képest jóval csekélyebb létszámban – a tengerészetnél és a légierőnél is. Mégis, a legtöbb Tolna vármegyei férfiember az Osztrák-Magyar Monarchia öt gyalogezredében szolgált. Így tehát magyar királyi pécsi 19-es, a székesfehérvári 17-es, valamint a közös – a császári és királyi – kaposvári 44-es, a pécsi 52-es és a székesfehérvári 69-es gyalogezredben. Emellett a pécsi 8. honvéd huszár ezredben is ott voltak vármegyénk katonái, bár ők nem gyalog, hanem lóháton csatáztak az ellenséggel.

Tették ezt többségükben a szerb, orosz és olasz fronton. Az 1914-1918 közötti első világháborúban, mint az ismeretes, a központi hatalmak vereséget szenvedtek. Letette a fegyvert az Osztrák-Magyar Monarchia is, mely államalakulat felbomlott, a történelmi Magyarország pedig elveszítette területének kétharmadát. Ez azonban mit sem von le abból a hősiességből, amit a vármegyénkből származó katonát tanúsítottak a Nagy Háború csatamezőin.

A székesfehérvári 17-es népfelkelői gyalogezred emlékkönyvében olvasható Ács Vilmos visszaemlékezése. Az olasz fronton szolgáló tartalékos hadnagy nem mulasztotta el megemlíteni, hogy figyelője Tolna vármegyei.

„Megnézem a figyelőket, helyükön vannak. A lőrés panorámája gyönyörködteti őket, dehogy is alszik el az ilyen látványnál. – Mit csinál a talián? – szólítom meg az egyik figyelőt, Bődör Jánost, Tolna vármegye zömök kis legényét. – Alszik az is, zászlós úr, hogy a roszseb ott enné meg őket. – Hát csak figyelni Bődör János, én is ledülök egy kicsit szundikálni.
Hatod napja vagyunk állásban. Lekívánkozik rólam a ruha, a mosdatlanság már idegesen csiklandozza bőrömet. – Jóska, add ide a netzingemet, meg a tolnai svábkapcákat, aztán keltsd fel a Béres tizedest és küld ide. Jól fog esni egy kis napfürdő a fáradt csontoknak, bár a hely kissé pikáns, elvégre húsz lépés választ el a taliántól.”