Elnöki ügy: figyelemmel kísértük a megyei kamara vezetőjének egy napját

A riport időpontjának egyeztetése is dr. Beréti Zsolttal. De már az sem ment könnyen: a vele folytatott telefonbeszélgetés közben legalább hárman igyekeztek megszakítani a vonalat. Végül sikerült letárgyalnunk mindent és megállapodnunk a március 22-ben. Aznap elsőként az otthonához vezetett az utunk Bonyhádon, a Bartók Béla utcában.

Egy kissé borult volt az idő, ennek ellenére az udvarából jól körülhatárolható a völgységi város, amelyet szívügyének tart, de ellátni Cikóra is, ahonnan az élete és a karrierje indult. Többször elmondta már a vele készült beszélgetések során, hogy Budapesten járt egyetemre, amelynek sikeres elvégzése kiváló fővárosi gyakornoki állásajánlatokat hozott számára, azonban ezekkel párhuzamosan Cikóról is érkezett egy megkeresés – és ő inkább a szülőfalujában lett jegyző.

A miértek kitárgyalásába ezúttal nem kezdtünk bele, ugyanis mi is késve érkeztünk hozzá, fél nyolc is elmúlott már, amikor a takaros ház ajtaja mellett megnyomtuk a csengőt. Zsolt oviba igyekvő kislánya, Milla nyitott ajtót, aki hatalmas mosollyal várt bennünket. Örültünk és irigyeltük is, hogy korán reggel ilyen jó kedve van és tud mosolyogni. Igaz, minden oka meg volt az örömre, hiszen ahogy mondta: „ma apa visz oviba”.

Zsolt szerteágazó elfoglaltsága mellett nem minden nap tudja ezt megtenni, ezért sem siklott el a dolog felett Milla, akit ez idő alatt édesanyja, Bettina már felöltöztetett. Elköszönés, majd napszemüveg – mégiscsak stílusosan kell elindulni otthonról – és már igyekeztek is az autóba. Már az ovi felé vettük az irányt, miközben Zsolt elmesélte, hogy a mindennapok során Betti nagy terhet vesz le a válláról.

– Fontos támasz számomra a feleségem, aki amellett, hogy koordinálja a családot és persze Milla mindennapjait, üzlettársával, egy webáruházat működtet. Alig fejezte be a mondatot, máris megérkeztünk az óvodához, ahol elköszöntünk Millától. 

Pontban nyolc órára megérkeztünk Zsolt cégéhez: a MillFood Kft.-hez, amelynek napi operatív működtetését már átadta a menedzsmentnek, de minden héten – ha teheti többször is – ránéz a folyamatok előrehaladtára. Van miről tájékozódnia, hiszen a vállalat mára a Dél-Dunántúl meghatározó élelmiszer nagykereskedelmi cégévé vált, amely közel 900 partner 1100 telephelyére mintegy 1500 féle minőségi terméket szállít ki.

– A MillFood a zászlóshajó a cégcsoportomban, amelyek éves árbevétel alapján Tolna vármegye TOP 30 vállalkozása közé sorolnak minket – öszszegezte kérdésünkre a dolgozóasztalánál ülve és a napi adminisztrációt ellátva a tulajdonos. 

– Büszke vagyok arra, amit a munkatársaimmal közösen nap mint nap megvalósítunk. Közel 100 családért vagyok felelős a MillFood tekintetében. Elvárom a minőségi, tisztességes munkát, de szerintem rám is számíthatnak a kollégáim – fogalmazta meg Zsolt, akivel – néhány telefonhívás lebonyolítása után – már Szekszárd felé vettük az irányt. 

Előtte azonban még megálltunk egy fiatal helyi vállalkozónál, dr. Szőts Tamás fogorvosnál. Szemlátomást baráti a kapcsolat közöttük, ezt a témákból és az azokhoz társult mosolyokból is le lehetett szűrni – továbbá azt is, hogy nincs szükség orvosi beavatkozásra, Tamás elmondása alapján épek és egészségesek a kamarai elnök fogai. 

Apropó kamara: egyre sürgetőbb volt tovább állni Szekszárda, ahol egy sajtótájékoztatóra várták Zsoltot. Egészen pontosan a Tolna Vármegyei Szakképzési Centrum kancellárja, Dömötör Csaba. A téma a közelgő pályaorientációs családi nap volt. Emellett azonban általános kitekintésben is beszéltek a felek a szakképzési centrum és a kamara újjáalakult együttműködéséről. Mint elhangzott, az oktatási intézmény és a szervezet mindennapjai összefonódnak, közös a küldetésük: a szakképzés és a szakmunka presztízsének újbóli megerősítése.

– A duális képzés csak egy jó példa a sok közül. Ez a forma egy rendkívül jó konstrukció, hiszen a vállalkozó számára kifizetődő, a szakmát tanuló fiatalnak pedig jövőképet, életpályát nyújt, amellett, hogy a különböző támogatási formákat már a tanulmányai során is igénybe veheti – világított rá dr. Beréti Zsolt, aki emellett egy, a mindennapok során is gyakran felmerülő kérdésre is választ adott. – Vannak, akik felteszik a kérdést – általában a közösségi médiában, nem személyesen –, hogy általánosságban a kamarák (nem csak a Tolna vármegyei) mit nyújtanak azért az éves, egyszeri 5.000 forintos hozzájárulásért, amely valamennyi vállalkozónak kötelező.

Erre röviden azt szoktam felelni, hogy ha bejön hozzánk az Arany János utcai irodánkba, akkor öt perc alatt megkeresem neki az ötszörösét. Bővebben kifejtve három részre osztanám a kamara szolgáltatási csomagját. Az egyik a kedvezőbb szolgáltatások megléte: amelyre most dolgozunk ki egy egy csomagot, a bankszámlavezetési díj, vagy éppen a telefonkártya. A másik a Széchenyi-kártya, illetve a vállalkozásokat támogató hitelezési program. Az elmúlt éveket is az jellemezte, hogy a szabadpiacon 15-20 százalék között lehetett hitelt felvenni, addig ennek lehetősége vállalkozóként 3-5 százalék körül mozog.

A harmadik szolgáltatás pedig – ami egyébként számomra a legfontosabb – az a szakképzési rendszerben való együttműködés, amiért a mai sajtótájékoztatón is itt vagyunk. Ezen belül is a tanulói képzés, ami a jövő munkaerejét jelentheti. A másik pedig a felnőttképzés, aminek három előnye van: a munkáltatónak versenyképesebb lesz a dolgozója, maga az alkalmazott versenyképesebb lesz a munkaerőpiacon, mindezek mellett olyan állami támogatásban részesül a vállalkozó, amely a cége likviditását is segíti, és egyúttal motiválva van arra, hogy a képzésekbe vonja be a dolgozóit – mondta el az elnök.

A sajtótájékoztatót követően – és a nem fogadott hívások letárgyalása után – a kamaránál folytatódott a nap, ahol Vidáné Hévizi Bernadett titkárral egyeztetett az elnök. Úgy fogalmazott, ahogy a MillFood esetében, úgy a kamara mindennapjainál is rendben mennek a dolgok, mert egy jó csapat irányítja a folyamatokat. Még néhány időpontra érkező vállalkozó, megbeszélés és indulás haza. Lassan véget ér a sűrű nap, amely egyébként szokványosnak mondható Zsolt megítélése szerint.

– Szeretem, ha zajlanak körülöttem az események. Annak pedig kimondottan örülök, ha nekem is van részem abban, hogy valami jót tegyünk, értéket teremtsünk. Ez vezérel a társadalmi szerepvállalásaimnál és ez hajt előre a munkám során is. Szeretem Bonyhádot, Tolna vármegyét, büszke vagyok rá, hogy itt dolgozhatok és alkothatok – reményeim szerint – maradandót, amelyet a családomra, a gyermekemre hagyományozhatok – fűzte hozzá immáron újra az otthona udvarában, ahol elköszöntünk tőle.