Kitelepített, elhurcolt németajkúak emlékművét adták át Nagymányokon

Új, szimbolikus emlékmű díszíti Nagymányok központját, a művelődési ház előtti teret, amelyet az elhurcolt és kitelepített helyi lakosság emlékére emeltek. A stilizált parasztház részletet ábrázoló emlékművet szombaton délelőtt avatták fel a helyi német kisebbség, a település vezetése és a nemzetpolitikáért felelős államtitkár jelenlétében.

Kitelepítették és kényszermunkára hurcolták a nagymányoki németek jelentős részét

Potápi Árpád János köszöntőjében visszaemlékezett arra, amikor az 1700-as évek elején idetelepítették a ma itt élők katolikus, németajkú felmenőit, azzal a céllal, hogy a török rombolás után a falut újra benépesítsék, újra alkossák. Idővel kétezresre dúzzadt a nagymányoki németség lélekszáma, 1940-es évekbeli adatok szerint kétezren éltek itt. Csaknem kétszáz főt hurcoltak el oroszországi kényszermunkára, akiknek több mint egynegyede a munkatáborban lelte halálát.

Ezt követte a kitelepítés 1945-ben, amelynek során 41 családot toloncoltak ki szülőföldjükről, egy részük a későbbi Német Szövetségi Köztársaság területére került, míg mások egy országhatárral odébb, keletnémet állampolgárok lettek.  – Nagymányok soha nem felejtette el ezt a két megrázó élményt. Tisztelettel és köszönettel tartozunk azoknak, akiket elhurcoltak, akik az életüket áldozták magyar hazájukért. A sajnálatos események emlékére állítjuk fel most ezt az emlékművet –   fogalmazott az államtitkár, aki kitért a legutóbbi népszámlálás szomorúságra okot adó adataira is, amikor a helyi lakosság mindössze 26 százaléka vallotta magát német ajkúnak.

A német identitás őrzése a feladat

Szerinte ebben nem csupán az asszimiláció, az együttélés kulturális hatásai tehetőek felelőssé, hanem az is, hogy az idősekben sokszor ma is él még a félelem attól, hogy, emiatt hátrányos megkülönböztetés érheti őket. Mindezek miatt úgy véli: a népszámlálási adatot nyugodtan meg lehetne duplázni, az lenne a valós adat. 

Arra bíztatta a ma Nagymányokon élő németeket, hogy őrizzék identitásukat, hagyományaikat, nyelvüket, és tegyenek azért, hogy gyermekeiknek továbbadják ezeket, esetleg azokat is bevonzzák, akik szeretnék megismerni a német kultúrát. A németség – hányattatott sorsa ellenére – békésen élt, él együtt ma is a közösség többi tagjával. Ennek megőrzése, a békére való törekvés továbbra is kiemelten fontos – hangsúlyozta Potápi Árpád János az eseményen. 

A köszöntök után Bagi Sándor plébános szentelte fel a különleges hangulatú emlékművet, majd a megjelentek elhelyezték itt az emlékezés koszorúit.