Ma kevesen tudhatják magukénak a szövés tudományát

Tolnán nőtt fel, ahol jelentős részét alkotta az iparnak a selyemgyár és a textilgyár, édesapja is az utóbbiban dolgozott. Tanulták az iskolában is a hímzést, az osztálynapló borítóját is ő hímezte, de igazán akkor lett szerelmese a szövésnek, amikor Szekszárdon Mözsi-Szabó István festőművész egy szőnyegszövő szakkört indított. Ő volt első mestere, akitől sokat tanult, majd ő segítette, hogy Decsen a Sárközi Népi Iparművészeti Szövetkezetben a legjobbaktól, a népművészet mestereitől leshette el a fogásokat.

Ott előbb a bemintázókkal dolgozott, majd művészeti vezetőként, őrizve a sárközi hagyományos formákat, tervezett, és keresve azt a régi kincset, amelyet a takácsoktól tanultak el az asszonyok, gyűjtötte is a régi mintákat. Az első fizetését, megtoldva néhányszáz forinttal, vett is egy szövőszéket. Ez a mai napig megvan, használja is a többi, különféle, és különböző munkára alkalmas szövőgépe közt.

Ma ugyan már a terítők, függönyök javarésze nagyipari termék, de a hagyományos, kézi szövéssel készülteknek napjainkban is nagy becsülete van. Viszont a kézműveseknek, iparművészeknek is alkalmazkodni kell a korhoz, a XXI. század lakásaiba is illő darabokat kell készítsenek, s olyanokat, amiket be lehet dobni a mosógépbe, szárítógépbe.

Közben az is szóba került, hogy bajban van ez a nagy múltú szakma, mert a rendszerváltás után Magyarországon megszűnt a textilipar, ahonnan az alapanyagot korábban beszerezhették, s most külföldről behozottból tudnak csak dolgozni. Nem csak csinálja, tanítja is a szövést, mesterkurzusok sorát tartja, s készítenek egy mintakönyvet – hiszen a régi több tíz éves – tovább adni, feldolgozásra alkalmas módon, a kincset érő hagyományt.

Régóta részt vesz kiállításokon, évekkel ezelőtt, mikor 19 évesen először pályázott, Sárközi Nagydíjat kapott, azóta szőttesei sokszor szerepeltek tárlatokon, kapott szép díjakat, járt Washingtonban, Kanadában, a világ sok országában, s gyakorta ő is zsűriz kiállításra kerülő darabokat. Már negyedszázada elnöke a Tolna Megyei Népművészeti Egyesületnek, s néha azért mérgelődik, mert a sárközi településeken már csak pár asszony tud szőni, s nem nagyon becsülik meg azt a kincset, amely a kezükben van.