Milyen érzés nőnek lenni hetven felett?

Az idősebb kor nem azt jelenti, hogy valaki hetven év felett ne lenne teljes értékű ember. Az egyik legszebb, legnagyobb érték az, amikor a tapasztalatok átadásra kerülnek a fiatalabb generáció számára, hiszen megannyi dolgot átéltek, amit mai fejjel és a technikai vívmányokkal a hátunk mögött nehéz felfogni. A témával az egyik hírportál is foglalkozott részletesen.

Nem lógtak a neten, nem jött sms

Amikor ez a korosztály volt fiatal, még nem pörögtek az emberek folyton a telefonjukon, nem használtak laptopot, nem kaptak újabbnál újabb SMS-eket, nem lógtak az interneten. Más volt az élet. Mindennek megvolt a maga helye és ideje, melyben leginkább a személyes beszélgetések domináltak..

GPS sem volt, azaz minden egyes út alapos tervezést igényelt papíralapú térképen, ráadásul mindenki csak úgy tudott utazni, hogy meghatározott költőpénzt, valutát vihetett magával. Ők azok, akiknek mindent maguknak kellett elintézni. És még sokszor, hetven pluszosan is ők támogatják a családjukat, ugyanakkor ők maguk nehezen kérnek segítséget a családtagjaiktól.

Sok mindent átéltek addigi életükben

Az, hogy kislányként tudtak varrni, főzni, takarítani, vigyázni esetleg fiatalabb testvéreikre, kisbabákra, teljesen alapvető elvárás volt. Megélték a rendszerváltást, a demokrácia kialakulását, és utána sokan csalódtak abban, ami végül lett a kezdeti csillogó tervekből.

Sokan a pihenést választják

– Alig vártam, hogy betöltsem az 55. évemet és végre nyugdíjba mehessek, a kilencvenes években még ennyi volt a nyugdíjkorhatár – mondta Elekes Péterné, szekszárdi olvasónk. Viszonylag fiatal nyugdíjasként végre többet foglalkozhattam a pincénk körüli kerttel, teendőkkel. Hamarosan jöttek az unokák is, velük is sokat vagyok. A férjemmel még nagyobb társasutazásra is vállalkoztunk. Ma túl a nyolcvanon úgy gondolom, ha az ember megöregszik jár neki a pihenés. Sajnálom a mai fiatalokat, mert ha valóban hetvenéves korukig dolgozniuk kell, sok idő nem jut az igazi pihenésre már.

Sokan nyugdíj mellett is dolgoznak

Van ellenpélda is, sokan vannak, akik – kényszerből alacsony a nyugdíjuk miatt, vagy csupán elkötelezettségből – dolgoznak még a nyugdíj mellett is.
– Egyedül élek, a férjem már nyolc éve elhunyt. Éppen a közös nyugdíjas éveinket terveztük. Könyvelőként dolgoztam egy paksi cégnél, azt mondták, örülnének, ha maradok. Maradtam, a munka segített abban, hogy lelkileg talpra álltam. És anyagilag sem rossz. Minden hónapban segíteni tudom a két felnőtt gyermekemet, akik hitelt vettek fel – mondta Horváth Jánosné.

Fel kell dolgozni azt: megöregedtek

A nyugdíj sokak számára a tevékeny évek végét jelenti. Akik nem vállaltak munkát, hanem gyereket neveltek, esetleg mindkettőt egyszerre, azoknak is a gyerkőcei már 40-50 évesek. A karriert ugyan a nyugdíjazás után is lehet folytatni, de előbb-utóbb mindenki leteszi a lantot. És akár vannak unokák, akár nincsenek, elöntheti az embert a dologtalanság kínzó érzése. Visszatekintve az elmúlt időre egyesek elégedettséget éreznek, hisz sok mindent elértek, míg mások veszteséget, magányt és szomorúságot látnak. Ez lehet az a kor, amikor az élettárs, férj vagy feleség elvesztését, a kisebb házba vagy az idősek otthonába való költözést fel kell dolgozni.

Vannak, akik nem élnek társasági életet

Az Euorpean Social Survey - ESS szociális felmérése szerint a társadalmi elszigetelődés jelensége a 65 év feletti magyarok 60 százalékát érinti, nem élnek társasági életet, 10 százalékuk nem rendelkezik erős baráti vagy családi kapcsolatokkal sem. Ezt a helyzetet csak tovább súlyosbította a pandémia, és a digitális ismeretek hiánya is fokozza a kirekesztettség érzetét.

Nekem ezt tanította a nagymamám

Megtanított palacsintát sütni, lekvárt és kocsonyát készíteni, tésztát gyúrni. Óvatosságra intett mindenben, megtanította hogyan gyógyítsam a darázscsípést, hogyan enyhítsem borogatással a gyermekem magas lázát, hogyan osszam be a fizetésemet. Erre a felírós módszer a legjobb mondta, minden hónapban készítsek egy feljegyzést arról, milyen kiadásokkal kell számolnom. Azt tanította, hogy mindig legyen a kamrában alapanyag, amihez tudok nyúlni szükség esetén. De olyan egyszerű dolgokat is, hogy amikor krémezem az arcomat, és a tenyeremen marad némi felesleg, akkor azt a nyakamra kenjem, ne pazaroljak. És ahogy egyre idősebbé válok, úgy jövök rá arra, hogy ezek a jótanácsok, amik egykor idegesítettek, mennyi igazságtartalommal bírnak.