Túl sok az elmélet a gyereknevelésről

Az interneten mindenféle elméletre találni példát, és annak ellenkezőjére is, különösen ha gyereknevelésről van szó. A minap egy olyan cikkbe futottam bele, amely ahhoz szolgált tippekkel, miként lehet néhány aprósággal rendezettebbé tenni a lakást kisgyerek mellett is. Aztán némi görgetés után ugyanezen a honlapon felbukkan egy újabb írás azzal a címmel, hogy okosabb felnőttek válnak a rendetlenségben felnövő gyerekekből. 

Aztán ha tovább olvas, már azzal szembesítik, hogy boldogabb lesz az a gyerek, akit nem vesz körül túl sok játék. De akkor mi lesz a rendetlenséggel? Vagy elég csak egy kicsi kupleráj? Mondjuk, az is igaz, hogy kevesebb játék között könnyebb rendet tartani. Szóval akkor most mivel is tesz jót a szülő? Törekedjen a rendezett otthonra, miközben azért legyen egy kis rendetlenség is, de ehhez azért túl sok játék sem kell? 

A rengeteg agyalás helyett talán az lesz a legjobb, ha azt a konzekvenciát vonja le a szülő az ilyen cikkeket látva, hogy nem érdemes túl hosszasan olvasgatni ezeket, vagy legalábbis nem kell minden szavukat komolyan venni, mert a gyerekek sem teszik ezt. Szóval marad a szülői példamutatás, a kitartás és időnként a beletörődés. De aminek legfontosabb kellene lennie, az a sok-sok közös játék, a minőségi időtöltés, az őszinte odafigyelés.