A repülőgépszerencsétlenség hőseire emlékeztek Pakson

Mint ismert, nyolcvan éve, 1944. április 3-án, a Paks térségében lezajlott légiharc során, a Hidegvölgyben lezuhant repülőgép roncsai között halt hősi halált két magyar repülős, Zsámboki Dezső és Sallós Géza. A hős pilóták emlékét a város 1994 óta az Üstökös utcától északra haladó földút végén felállított emlékművel is őrzi. A város vezetése az ünnepi megemlékezésre várta ezúttal is a hősök előtt tiszteletüket kifejező paksi lakosokat.

– Néhány napja köszöntöttük otthonában városunk egyik szépkorú lakóját, a százéves Korvin Jánost. Hosszú és tartalmas életútjára visszaemlékezve kitért egy megrázó eseményre is: ugyanis János bácsi az 1940-es években géplakatosként, a csepeli Weiss Manfréd Repülőgép és Motorgyárban dolgozott. Ott gyártották azokat a Messerschmitt repülőgépeket a magyar légierő számára, amely itt, Paks Határában végezte be tragikus küldetését – emlékezett meg a szomorú eseményről az évfordulón Szabó Péter polgármester. Mint mondta, Korvin János túlélte az első fővárosi amerikai bombázást, amelyre válaszul magyar repülőgépek szálltak fel Ferihegyről, köztük az, amelyben Zsámboki Dezső őrmester pilóta és Sallós Géza hódosi származású repülős őrvezető ült, akik számára tragikusan alakult az aznapi repülés. Gépüket a kísérő vadászgépek lelőtték Paks határában, a két 23 éves pilóta hősi halált halt.

– Harcoltak az utolsó leheletükig, sokszoros túlerővel szemben, védték a fővárost, a vidéki magyarok életét, a hazát, a lakóházakat, a pincékben szorongó gyermekeket és anyákat. Nem tértek ki a túlerő elől, nem futamodtak meg, nem nézték hányan vannak, milyen erősek. Ma itt, nyolcvan évvel később a kései utókor képviselői tisztelegnek, fejet hajtanak a két fiatal magyar katona emléke előtt. Hisszük, hogy példájuk, önfeláldozásuk, nem volt hiábavaló – fogalmazott ünnepi beszédében Szabó Péter.

Az eseményen beszédet mondott Balódi László, a felvidéki Nemeshódos község polgármestere, ahonnan Sallós Géza származott. Eljött Egri Irma, Sallós Géza unokahúga is, aki a tragédia miatt csupán a rokonok elbeszéléseiből ismerhette meg nagybátyját és akit ennek ellenére érezhetően ma is mélyen meghat, ha fiatalon elhunyt rokonának halálára gondol.