A történelem viharaiban is segítették egymást magyarok és lengyelek

A két nemzet színeivel, piros-fehér-zöld és fehér-piros szalagokkal feldíszítették az egygyökerű és két törzsű barátság fáját. A lengyel és a magyar himnusz közös eléneklése után a kis közösség vezetője, Surján József arról beszélt, hogy a történelem viharaiban is segítették egymást magyarok és lengyelek. 

Vállvetve harcoltak

Közismert: az 1848-49-es szabadságharcban több ezer lengyel vett részt vett. Kevésbé köztudott, hogy az 1944. augusztus 1-én kezdődött Varsói Felkelés idején a lengyel főváros körzetében állomásozott 30 ezer magyar katona, akik nem harcoltak a lengyelek ellen, akár 1939. szeptemberében, hanem lehetőségeik szerint segítették a felkelőket. Bár a tervezett közös fegyveres harc nem valósulhatott meg, több tucat magyar honvéd a felkelőkkel együtt küzdött, vállalva azok sorsát.

1956-ban gyógyszert, élelmiszert, élelmet gyűjtöttek Lengyelországban, sokan vért adtak a harcban álló Magyarországnak. A magyar forradalom mellett tüntetések sorozatával álltak ki a lengyelek. 1956. december 11-én a sziléziai Gliwicze tüntetői a lengyel és a magyar zászló között egy fekete zászlóval vonultak fel, transzparensük szövege ez volt: „Elég a vérontásból Magyarországon”                                                                       

Történelmi összefoglaló

A Vörösmarty Művelődési Központban Kovács István (polonista, költő, történész, kultur-diplomata) két kötetes munkáját mutatta be Surján József alapító elnök. „A barátság anatómiája” című írását méltatta, kiemelve, a történelmi összefoglaló mellett részletesen olvashatunk Balassi Bálint Lengyelországban töltött éveiről, Batthyány Lajos első miniszterelnökünk lengyel kapcsolatairól, a lengyel romantika költőiről, Krakkó város történetéről, benne a magyar művelődés történetében betöltött szerepéről. Kovács István írt arról is, hogy a forrongó Lengyelország katonai megfegyelmezésére készülő Szovjetuniót a beavatkozásban az 1956-os magyar forradalom akadályozta meg. 

A csoport a két nagyszerű nemzet barátságának éltetője itt Bonyhádon. Szó esett az 1944-es Varsói Felkelésről, az 1956-os forradalomról, egyiket sem a reálpolitikusok kezdték. Az akkor élőkben megvolt a bátorság és a remény. Az idegenből átvett szólásmondást cáfolja a magyar és a lengyel történelem: a remény soha nem hal meg, mindig velünk lesz, magyarokkal és lengyelekkel.