A tűz és a jég földjén jártak

A vegyes összetételű csoport igazi szakértő kalauzolásával ismerte meg a sziget egy részét, hiszen velük volt Gruber László, a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium földrajztanára, a Szegedi Tudományegyetem oktatója is, aki nem mellékesen immár hatodik alkalommal járt a tűz és a jég földjén.

– Ami érdekes, hogy döbbenetesen megnőtt a turisták száma. Amikor első alkalommal, 2010-ben Izlandon jártam, egy évben nem egészen 400 ezer utazó látogatott el a 320 ezer fős lakossággal bíró szigetre, 2017-ben már 2,3 millió látogatót vártak és várnak még. Ha ma valaki el szeretne jutni Izlandra, annak legalább egy évvel előtte érdemes elkezdenie a szervezést – mondta a gyakorlott utazó. Hozzátette, nagy a valószínűsége, hogy hamarosan eljön az az idő, amikor „sorba kell állni” ahhoz, hogy valaki a gejzírek földjére lépjen. Beszámolójából kiderült, hogy a turizmus fejlődésének hatása több módon is megnyilvánul. Például mindenhol, de elsősorban a látogatottabb helyeken, zajlanak az építkezések. Az izlandiak a szállodák mellett tanyákon, családi házakban, vagy azok melletti kis házikókban is szállásokat adnak ki. Szintén az érdeklődők számának emelkedésével jár, hogy míg 2010-ben a főváros kivételével sehol sem kellett parkolójegyet váltani, addig idén már több látnivalónál fizetni kellett. Ami pozitívum, hogy ma már van közvetlen repülőjárat a jeges földre.

Csapatukkal főleg a déli területeken túráztak. Megnézték a Reykjanes-félszigeten az iszapfortyogókat, a fumarolákat (forró kigőzölgések), a szolfatárákat (kénes kigőzölgések). Gyönyörű abráziós partokat, -oszlopokat, -kapukat, s számtalan hihetetlen sziklaképződményt láttak. Voltak köztük olyanok, amelyeknek a kialakulására a mai napig nemigen találtak magyarázatot a szakemberek. Egy halszárítót is meglátogattak, ahol a legmaradandóbb élményt talán az ott terjengő irgalmatlan bűz jelentette.

Megtekintették a Kék Lagúnát, a világ legnevesebb és egyben egyik legdrágább fürdőhelyét, ahova 40 euróba kerül egy belépőjegy. Aki ennyit nem akart kifizetni az élményért, az egy közeli településen, egy kisebb fürdőben is élvezhette ugyanazon termálvíz áldásos hatását.

Jártak a Thingvellír Nemzeti Parkban, ahol bolygónk első parlamentje ülésezett, s ahol igazán szépen látszik Eurázsia és Észak-Amerika geológiai határa, sőt, egy hídon át is lehet kelni egyik kontinensről a másikra.

Reykjavíkban, a fővárosban – ezen a településen és közvetlen környékén él a sziget lakosságának fele – is tettek egy kiadós sétát, megnézték a főbb látnivalókat, többek között a parlamentet, a kikötőt, a Hallgrímskirkja-t (evangélikus templom, a legmagasabb épület Izlandon) és a sétálóutcát.

Az öreg már kihunyt, de a köpülő még működik

A sziget legnagyobb nevezetessége, a gejzír nem egyedülálló természeti képződmény, de Izlandon született a leírása és innen kapta a nevét is. Mégpedig a ma már nem működő, „öreg”-nek is nevezett Geysírről. Továbbra is időről időre a magasba lövelli viszont a forró vizet a Strokkur. Elnevezése „köpülő”-t jelent, és azért keresztelték el így, mert a kitörés előtt pulzál a kürtőjében a víz. Egy kis emlékeztető a földrajz tananyagból: a gejzíreknél a kürtőben túlnyomás alakul ki, 120-125 ºC körül forr a víz, és kilövell, akár 25-30 méter magasságba.

Ellátogattak a Jökulsarlónhoz, az enyhén sós vizű tengeröbölhöz, amelynek egyik végén a Vatnajökull hatalmas jégtakarója borjadzik a vízbe. A teger felé sodródó kisebb-nagyobb jégtömbök a hullámzás következtében a fekete homokú partra vetődnek, ezzel szinte utolérhetetlen témát adva a fotósoknak…bár utóbbit Izlandon nagy bátorság kijelenteni. Ez a terület egyébként egy korábbi James Bond film forgatásnak a helyszínéül is szolgált.

Megcsodáltak több vízesést, például a Skógafosst és Seljalandsfosst. Utóbbinál próbára tehették esőkabátjaik vízállóságát, hiszen a zuhatagnál lehetőség nyílik arra is, hogy átmenjenek a vízfüggöny mögött, és jól el is lehet ázni, ha olyan a széljárás. Összességében mindenhol megálltak, ahol valami szépséget láttak.

Gruber László megjegyezte, szerencséjük volt, mert nagyon jó időjárást fogtak ki. Még nagyobb mázlijuk volt a sarki fénnyel, hiszen sikerült elkapniuk ezt a rendkívüli élményt jelentő természeti jelenséget, mégpedig úgy, hogy az őrületes színpompában játszott. – Ezt a látványt sem fénykép, sem videó felvétel nem tudja visszaadni. Szó szerint elérzékenyültünk – mondta a sokat látott pedagógus.