A tenger mellett él és rendez a színház egykori igazgatója

– Rég hallottunk önről, legutóbb nyolc éve rendezett Szekszárdon. Azóta mi történt? Igazgat-e színházat, rendez-e valahol Németországban vagy másutt?

– Időközben nyugdíjba mentem – válaszolta kérdésünkre Claudia Nowotny. – Bautzen városából a Keleti-tengerhez költöztem, ahol minden nap élvezhetem a tengert, a széles horizontot, a jó levegőt és a nyugalmat. Nyugdíjam mellett évente azért rendezek egy-két alkalommal Barthban, Zinnowitzban vagy Anklamban, gyermekek és felnőttek számára egyaránt. Utoljára a Grimm testvérek meséjét, a Szerencsefi Jánost rendeztem Anklamban, az előpomerániai Nemzeti Színháznál.

– Mit érzett legelőször a mostani szekszárdi felkérés kézhezvételekor?

– Örömteli meglepetés volt számomra. Nagyon kíváncsi lettem, és izgatottan vártam, hogy mi vár rám. Lotz Katalinnal már többször dolgoztam együtt, jól ismerem őt. Örömmel hallottam, hogy most ő lett az igazgató. Úgy érzem és remélem, hogy művészi hozzájárulásommal őt valamint a színházat egyaránt tudtam segíteni.

– Ön éppen húsz éve a Szekszárdi DBU megbízott igazgatója volt, egy éven át. Két évtized elteltével miként emlékszik erre az egy esztendőre?

– Ez akkoriban nagy kihívás volt számomra. A munka érdekes volt, és sok új dolgot ismertem meg. Ma már elmondhatom, hogy sikeres időszakot jelentett számomra és a DBU számára is.

– Az elmúlt huszonöt évben, amióta Szekszárdon, a Deutsche Bühne-ben rendez, bizonyára több változás is feltűnt önnek úgy a színházban, mint Szekszárdon.

– A színházat 2016-ban felújították és modernizálták. Ez nagyszerű. Szekszárd a maga szőlőivel és az itteni kedves emberekkel szép, mint mindig számomra.

– Nyolc éve is mesejátékot rendezett, most is azt. Közel áll önhöz ez a műfaj, avagy mindez csak véletlen?

– Minden darab, amin éppen dolgozom, a kedvencem. Egyébként szépen illusztrált mesekönyveket gyűjtök az egész világból, és máig szeretem olvasni valamennyit. Közéjük tartozik a Pinokkió is.

– Katharina lánya színművész. Lehet, hogy egyszer Szekszárdon, a DBU-ban is bemutatkozik, az ön rendezésében?

– Két lányom van, Katharina és Ulrike. Katharina színésznő volt, ma boldog feleség és anya. Szívesen dolgoztam együtt vele, Budapesten is felléptünk az általam rendezett Iphigéniával, amelyben ő játszotta a főszerepet. Ami Szekszárdot illeti, ezzel kapcsolatban csak annyit mondhatok: mindig nagyon szívesen jövök ide.

Bátorságpróba, kivételes esély

– Nekem a megbízatás egyfajta bátorságpróbát, s egyúttal kivételes esélyt jelentett. Rengeteget tanultam ebben a színházban, mind a szakmai–művészeti, mind az emberi vonatkozások tekintetében is. Szekszárd mellett volt szerencsém Kis-Jugoszláviában és Romániában is dolgozni. Számos barátra tettem szert, s ráadásul egész Kelet-Európáról is kaptam egyfajta képet. Ezt nyilatkozta lapunknak Claudia Nowotny 1998 márciusában, amikor is Szekszárdon ünnepelte a Színházi Világnapot. Egy hónappal később, megbízatása lejártakor, hazautazása előtt ismét interjút adott a Népújságnak: – A szívem egy darabja itt marad – mondta, majd hozzátette: – Otthon, Bautzenben biztos honvágyam lesz a szekszárdi színház, a társulat után. A Deutsch-Sorbisches Volkstheater tagja, színésze és rendezője voltam és vagyok. Most visszatérek az anyatársulatomhoz. Ez a szekszárdihoz hasonlóan kétnyelvű – német és szorb – színház. Többek között ezért sem volt furcsa nekem itt dolgozni.