Wosinsky Mór bejárta a Kaukázus vidékét is

Az Ázsia-kutató gróf 1895-ben Odesszán és Szevasztopolon keresztül ért el a Kaukázusba. Később a Kaszpi-tenger partjai mentén haladt felfelé. Végül Moszkván, Szentpéterváron, Varsón és Krakkón át tért vissza Budapestre.

– Wosinsky Mór eredetileg régész-fotográfusként közreműködött volna a csapatban – közölte Hucker Veronika, az intézmény könyvtáros-múzeumpedagógusa, egyúttal a hét műtárgya honlap jelen havi szerzője. – Ám végül az ásatásokra a hatóságoktól nem kaptak engedélyt, így a tudós pap csak a fotográfusi munkát végezte. Mindenesetre Wosinsky későbbi, saját régészeti kutatásaiban nagy hasznát vette mindannak, amit az expedíció folyamán tapasztalt. Az úton készült fényképek egy sorozatát intézményünk őrzi. Wosinsky mellett az 1895. április 30-án Budapestről indult expedíció résztvevői voltak: Szádeczky-Kardoss Lajos történész, aki színes, naplószerű beszámolót készített gyorsírással, sok rajzzal és fényképpel, Bálint Gábor nyelvész és az örmény származású tolmács és író, Csellingerián Jakab.

A felfedezőút három és fél hónapon keresztül tartott és mintegy húszezer kilométer bejárását tette lehetővé. Habár az utazók rengeteg fontos forrásadatot gyűjtöttek, a korabeli közvélemény előtt az expedíciók kezdetben nem arattak egyértelmű sikert. Zichy Jenő kaukázusi és középázsiai utazásai című 1897-es köteteit az a Jankó János és Posta Béla írták, akik az első úton részt sem vettek, csak a harmadikon. Az áttörést, a sikert egyébként a harmadik ázsiai út hozta meg Zichy Jenő számára, 1898-ban még a Magyar Földrajzi Társaság is tiszteletbeli tagjává választotta.

– Ami a kötetet illeti: ez az első rész a kaukázusi és közép-ázsiai utazások vezérelveit, eredményeinek összefoglalását, illetve az utazások néprajzi gyűjtését tartalmazza – folytatta Hucker Veronika. – A második kötet, mely a régészeti résszel foglalkozik, sajnos nincs meg a múzeumi könyvtár állományában. Az első kötetben több leltári szám is található, de az első pontos állományba vételi jelzés 1952-ből származik. A kétnyelvű, párhuzamosan magyar és francia nyelven íródott kötet Wosinsky Mór által került múzeumunk gyűjteményébe, 1897-ben Zichy Jenő ajándékozta neki. Erre utal a kézírásos dedikáció: „Nagys[ágos] és Főtisztelendő Wosinszky Mór Úrnak Kedves útitársamnak barátságom jeléül mint hazafias üdvözlettel. Budapest 22/6 897 Gróf Zichy Jenő”. Ezenkívül egy külön színes táblaoldal emlékezik meg II. Miklós orosz cárról, akinek Zichy a kötetet ajánlja. „II. Miklós minden oroszok czárja ő felségének legmélyebb hódolata jeléül. Zichy Jenő” A könyvet számos illusztráció, fotó és kilenc darab kihajtható táblaoldal gazdagítja. A dedikált kötetet Wosinsky 1904-ben viszonozta Zichynek, mikor saját művét Az őskor mészbetétes díszítésű agyagművessége című kiadványt ajándékozta neki saját kezű dedikációjával, így: „Nagyméltóságu gróf Zichy Jenő urnak egykori lelkes vezérének hálás utitársa Wosinsky Mór”.

Találkozás a lengyeli kultúrával

Wosinsky Mór 1854-ben született Tolnán, lengyel nemesi család sarjaként. Pécsen szentelték pappá, több Tolna megyei településen – Lengyelen, Závodon, Aparon, Szekszárdon – is tevékenykedett lelkészként. Munkásságának jelentős területe a régészet volt. A nevéhez fűződő leghíresebb feltárás Lengyel határában valósult meg, itt hatalmas őskori telepet tárt fel, ami „lengyeli kultúra” néven vált ismertté. Wosinsky kezdeményezésére és felajánlása alapján jöhetett létre a XIX. század végén Szekszárdon Tolnavármegye múzeuma, amelynek igazgatójává is kinevezték. 1902-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává. 1890-ben a müncheni antropológiai társulat levelező, 1891-ben a római árkádiai akadémia rendes tagja lett. 1907. február 22-én hunyt el, a tolnai temetőben nyugszik.