Boros Andrea

2018.07.10. 14:00

Olyan „vászonra” is dolgozik, amelynek fájhat a képalkotás

Természetfestő a Nagydorogon élő Boros Andrea. Az idén ő kapta a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság művészeti díját.

Wessely Gábor

Az idén Boros Andrea kapta meg a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság művészeti díját. A társaság minden évben meghív néhány alkotót – főleg természetfestőket – a dusnoki vadászházába, ahol az ellátás fejében egy-egy képet kell otthagyniuk. Most június 25-től július 1-ig tartott az alkotótábor, tizenhatan vettek részt rajta, köztük egyedüli Tolna megyeiként Boros Andrea. A nagydorogi festőt korábban már Muray Róbert-díjjal és a Vadászati Kulturális Egyesület „Arany Ecset Toll” díjával is kitüntették.

Sokféle technikával alkotja a képeit, sokféle hordozóanyagra – papírra, falemezre, vászonra –, sokféle festékkel dolgozik. Specialitása a fotópapírra fapáccal készített mű.

Eredetileg ruhaipari szakoktató. A biritói iskolában tanított 1993-ig, aztán született négy gyermeke és már nem ment vissza a szakmájába. Főleg azért nem, mert ahogy mondja, a sok olcsó importáru tönkretette a magyar textilipart. Más irányú elfoglaltságot keresett. Rajzolni kezdett 2005-től, autodidakta módon. Eleinte csak grafit grafikák kerültek ki a kezei alól, később színesedtek a kompozíciók. A párja erdész és van sok madarász ismerőse. Nagy természetjáró, a képek témái így adottak voltak. Az anatómiailag hiteles ábrázolásra törekedve mindent alaposan megtanult, hogy aztán elengedhesse a szigorú tudást, és szabadon alkothasson. A nyár még egy alkotótábort tartogat számára. Augusztus 25-én Mártélyba megy.

Nem lenne teljes Boros Andrea bemutatása, ha nem ejtenénk szót pénzkereső mesterségéről, a tetoválásról. Azt hihetnénk, hogy egy kétezer-nyolcszáz lakosú településen ebből ugyanúgy nem lehet megélni, mint a festészetből, de más a helyzet. Meglepően nagy rá az igény, s mióta elterjedt a híre, hogy a természetképek avatott szakértője, egyre több a vadász a kuncsaftjai között. Vannak, akik csak apró szövegeket, ábrákat kérnek, de van, akit már nyaktól bokáig teletetovált.

– Csak azt volt nehéz megszokni eleinte – mondja –, hogy ez a „vászon”, amire dolgozom, mozog, él és felszisszen, ha fáj neki a képalkotás.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában