Hatvankét év múlva esedékes a következő

Sokan gratuláltak Dicső Zsoltnak elismeréséhez és a díjazottak nevében mondott beszédéhez is. A költő a Szekszárd Város Napján tartott ünnepi közgyűlésen vett át Közjóért kitüntető díjat Ács Rezső polgármestertől.

– Hazudik, aki azt mondja, hogy nem örül, ha gondolnak rá – szögezi le a poéta. Hozzáteszi, hogy persze nyilvánvalóan nem azért csinál az ember bármit is, hogy kitüntessék.

A mostani átlaga szerint Dicső Zsoltot hatvankét évente éri ilyen megtiszteltetés, így vásárolt egy zakót. Azt talán mondani sem kell, hogy a hatvankét év múlva esedékes újabb kitüntetést épen és egészségesen szeretné megélni a szakálláról is ismert költő. Azt sem bánná, ha ismét a mostanihoz hasonló jeles kitüntetett gárdával vehetne át díjat.

Hatvankét év múlva persze Dicső Zsolt úgy hatvan éve lesz már nyugdíjas. Most viszont nagyon is aktív élete legjobb munkahelyén, a megyei könyvtárban. Sokan nem értik, hogy miért hord szinte mindig napszemüveget, holott az ok prózai: eddig jobbára éjszaka dolgozott, ez több évtizedet jelent, így nappal neki nagyon világos van. Verset gyakran hajnalban vagy olyan napszakokban írt, amikor mások dolgoztak vagy éppen aludtak.

– Most viszont, mint a profik, akkor írok, amikor ráérek. De mindig van nálam papír, szorgosan jegyzetelek. Egyébként eddig sem ontottam a könyveket, de most még inkább lelassult ez a folyamat. A könyvtár nem feltétlen nyolcórás munkát jelent, hiszen például az író-olvasó találkozókat, kiállításokat késő délután, estefelé tartjuk. Most viszont olyan munkarendben dolgozom, hogy a hétvégék és az ünnepek szabadok, ezt pedig az én Füstike Drágám és Dönci fiam igencsak jó néven veszik – meséli.

Abban egyébként, hogy Dicső Zsolt a kultúraszervezést ilyen magas fokon űzheti, a családjának is nagy szerepe van. A költő jó barátságot ápol a magyar irodalmi élet számos jeles képviselőjével, például Garaczi Lászlóval, Háy Jánossal, Kukorelly Endrével, Péterfy Gergellyel, Podmaniczky Szilárddal, Szilasi Lászlóval, Szkárosi Endrével vagy Vass Tiborral. De miután a könyvtárban beszélgetett vele, még egy egész estét, aztán egy délelőttöt átdiskurált Závada Pállal, aki aztán egy budapesti rendezvényen kitörő örömmel üdvözölte.

– Ennek az lehet az oka, hogy szeretem az embereket – mondja szerényen. Azt, hogy belekerült az irodalmi életbe, észre sem vette, csak azt, amikor már benne volt. Ma már több szervezetnek, például az írószövetségnek vagy a küldeményművészeti társaságnak is tagja, sőt, időnként művészeti vitákba is belefolyik. Írói tevékenységét illetően legutóbb Világgá maradok /Hasonállatok abc-be címmel jelentek Dönci ihlette gyermekversei.

– A gyerekdolgok most egy időre kijöttek belőlem, bár kétéves az unokám, úgyhogy még ez is alakulhat. A prózakötetemből évek óta egy fél oldal van vissza. Közben születtek persze „rendes” versek is, legújabb felnőtt kötetem nemsokára elkészül. Munkacíme már évek óta A fájdalom, az ügynök és a jégszekrény, így akár változtathatok is rajta – véli Dicső Zsolt.

Szervezetek, amelyeknek tagja

Dicső Zsoltot néhány éve felvették a Magyar Írórószövetségbe, a Szépírók Társaságába, szerkesztőtársával, Jankovics Zoltánnal együtt pedig a Magyar Küldeményművészeti Társaság alapító rendes tagjai. Kettejük és Gulya István nevéhez kötődik a Pad Irodalmi és Művészeti Folyóirat indítása. A lap már huszonkét éves. A PAD Egyesület a város kiemelt civil szervezete, amely korábban a Mészöly Miklós-emlékplakettet is kiérdemelte. Dicső Zsolt a Mészöly-kultusz egyik elhivatott ápolója, a Szekszárdi Magasiskola elnevezésű írókurzus egyik főszervezője, ahol a rangos előadók közül nem egy Mészöly köpönyegéből bújt elő. Dicső Zsolt a Közjóért kitüntető díjat költőként és kultúraszervezői tevékenységével érdemelte ki, hiszen Szekszárd város jó hírét itthon és az ország más tájain is rendre öregbíti.