Az ellenszenv ellenére is együtt tudtak dolgozni

A hazai közvéleményben manapság alapvetően kétféle kép él Széchenyi Istvánról. Az egyik szerint a nemzet modern szentje, s mint ilyen, érinthetetlen. Viszont ez a megítélés korlátozza a megismerést, mert az ember ugyanakkor gyarló is. A másik kép nem tagadja, hogy a nemes grófnak voltak emberi gyengéi: de ezzel együtt is elképesztő teljesítményt nyújtott és joggal lett a legnagyobb magyar.

Erről a különleges, 1791-ben Bécsben született és 1860-ban Döblingben elhunyt személyiségről tartott előadást szerdán délután a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban Csorba László. A történész, az ELTE professzora, az MTA doktora beszélt a kor két nagy elméjének ellentétéről is. Széchenyi István és Kossuth Lajos valóban nem kedvelték egymást, de az utókor ezt a negatív viszonyt alaposan túlméretezte. Mindkét személyiség egy-egy – adott esetben egymás ellen kijátszható – történelmi szimbólummá vált.

– Kölcsönös ellenszenv ide vagy oda, 1848-ban mégis tagjai lettek miniszterekként az első felelős magyar kormánynak – mondta el Csorba László. – Az ellentéteket félretéve vállvetve küzdöttek azokért a célokért, melyeket a magyar elit igyekezett megvalósítani a forradalom tavaszán. Tetteikben képviselték azt, amit Deák Ferenc később így fogalmazott meg: próbáljátok meg jobban szeretni a hazát, mint amennyire utáljátok az ellenségeiteket.