Hányaveti művész is alkothat jelentőset

Műgond és hányavetiség. Vélhetnénk, hogy a kettő kizárja egymást. Dr. Aknai Tamás művészettörténész viszont éppen azt bizonyította tegnapi, a Művészetek Házában tartott előadásában, hogy a két jelenség egységére korunk ad számtalan példát.

Kezdetben volt, bármennyire is meglepő, a hányavetiség. Dr. Aknai Tamás a barlangfestészetet említette, mint belülről vezérelt, expresszív és improvizációs kifejezési formát. Azután a világ a műgond felé haladt. A barokk a maga feszességével, avagy Victor Vasarely szigorúan szerkesztett alakzataival az utóbbit példázza.

– A mód, ahogy jellemünk, neveltetésünk szerint kör­nyezetünk jelenségeit megítéljük, ahogyan másokkal szemben viselkedünk, igen sokféle – mondta dr. Aknai Tamás. – A művész is lehet barátságos, bátor, ellensé­ges, ellenzéki, elvtelen, meg­alkuvó, öntudatos, pártos, tárgyilagos és így tovább. Ott lehet magatartásában a legapróbb részletekre kiterjedő, lelkiismeretes szak­mai, művészi gondosság. De ott lehet a nyegleség, a má­sokkal szemben kihívó hetykeség is.

Manapság integrált korszakot élünk, melyben, civilizációs meghatározottságok miatt a lazaság erősödik fel. Sőt, ott tartunk, hogy a művészi ösztönösség és spontaneitás is begyakorolt tevékenység eredménye.