Természetről, szerelemről szólnak rap, rock, jazz stílusban

− Mikor, hol és hogyan alakult a zenekar?

− A zenekar alapítását 2015. február 1-jére datáljuk, de igazából elég bonyolult: 2014-ben karácsonykor Magyar Zolival adtunk egy koncertet az agymenéseimből, ott volt még Tar Sándor és Kriszt Anti is. Megbeszéltük, hogy csináljuk meg teljesen élővé a dolgokat, amiből lényegében teljesen más keletkezett. Aztán hamar kiderült, hogy kellene még egy ének, ezért március-április könyékén csatlakozott hozzánk, aki azóta már feleségem, Kernerné Weller Fruzsina. 2016-ban jött egy véletlen folytán Kiss Gábor, idén ősszel pedig apukám régi zenésztársa, Laták Béla.

Az elmúlt négy évben volt néhány beugrósunk, segítségünk, próbálkozásunk új hangszeresre is, aztán ez a felállás alakult ki: Kernerné Weller Fruzsina – ének, Kriszt Antal – dobok, Magyar Zoltán – gitár, Tar Sándor – basszusgitár, rap, Kiss Gábor – billentyű, Laták Béla – basszusgitár, Kerner Péter – ének, rap, billentyű. Itt meg is köszönnénk a beugrósoknak: Tárnok Tominak, Csatári Fanninak, Árki Zsoltinak, Berki Ricsinek, Szántó Petrának, Édl Petiek, Feil Daninak!

− Milyen zenét játszotok, és miért épp azt?

− Stílusunk nem zárható igazán dobozba, mindannyian más irányból érkeztünk, ami megjelenik dalainkban is. A teljesség igénye nélkül rap, rock, jazz, funky, triphop, blues, reggie, szintipop és elektronikus zene jelenik meg nálunk, hol fúzióként, hol dalonként. Mindenképp elmondható, hogy szövegcentrikusak a számok, a szövegeket én írom és leginkább a természetről, Istenről, szerelemről, barátokkal töltött estékről, megélt pillanatokról, lelki mélységekről szólnak, sokszor nagyon metaforikusan. Repertoárunk szinte kizárólag magyar nyelvű, saját dalokból áll, szerepel benne azért feldolgozás is, de próbálunk figyelni, hogy koncertenként maximum egy-kettő legyen.

Nagyon szeretünk pillanatokat teremteni és nyomot hagyni az emberekben, elvinni őket a mi kis világunkba. Sokáig problémának tűnt, hogy túl depresszívek a dalaink, mások pont ezt szerették bennünk, de az utóbbi időben elkezdtünk olyan dalokat is játszani, amelyekre az emberek már táncolni is szoktak a koncertjeinken.

− Milyen célokat tűztetek ki magatok elé az induláskor és mik a célok most?

− Milyen formában találkozhatnak a zenétekkel az emberek?

− Van YouTube csatornánk, ahol elég jól leszűrhető a zenekar fejlődése. Elkészült első kislemezünk anyaga, ami hamarosan szerzői kiadásban meg is jelenik, köszönet érte Mácsai Zoltánnak és Juhász Lucának. Erről a lemezről remélhetőleg hamarosan forgatunk videókat is.

− Melyek voltak eddig a legérdekesebb tapasztalataitok?

− Hát volt egy pár – mondja mosolyogva – amikor valaki megérkezett a próbára egy céges buliból, és folyamatosan más számokat kezdett, mint mi, vagy mikor a beállás közepén eltűntek a srácok, hogy igyanak egy kávét és úgy kellett összevadászni őket; vagy mikor egy pesti koncerten bejött egy idős hölgy a klubba és a színpadtól 2 méterre helyet foglalt egy széken, majd a koncert után sírva jött oda hozzánk, hogy mennyire meghatódott – ez egyébként nagyon jólesett. Számtalan közös élménnyel gazdagodtunk már, a busz is mindig külön vicc tud lenni, koncert előtt is meg után is, soha ne próbáljatok meg zenekaros busszal McDrive-ba menni. Minden évben szokásunk május elseje környékén megrendezni az úgynevezett Pagony parázst, ami gyakorlatilag egy nagyszabású grilljamsession a próbahelyünknél, ahol összegyűlünk a barátainkkal és a környék zenekaraival csapunk egy jó kis délutántól hajnalig tartó mulatozást, itt előfordult már lángoló grillsütő, garázsban felejtett ember és még sorolhatnám mi minden.

− Hol láthatnak, hallhatnak titeket a jövőben az emberek?

− Február 16-án játszunk Pakson a Kultúrházak éjjel-nappal keretein belül, március 8-án a Kiss-Nádasban. Május 10-én lesz a lemezbemutató koncertünk a CSDKK-ban (paksi művelődési központ), ami igazán különleges lesz, mert dalainkat a körülbelül 50 fős kórussal, a Paksi Városi Vegyeskarral adjuk elő.

Erre a koncertre nagyon készülünk, rettenetesen nagy megtiszteltetés, hogy vállalták a közreműködést, külön köszönet a kórus karnagyának, Ujházy Krisztinának, aki vállalta, hogy megírja a kórusszólamokat.

Ezeken kívül bízunk benne, hogy idén is zenélhetünk fesztiválokon, például a két kedvencünkön a Nemzetközi Gastroblues Fesztiválon vagy a DUDIK-on.

[embed]]