Nemcsak csinálja, tanítja is a szövést

Mindenkinek az atomerőmű jut eszébe Paksról. Most még. De lehet, hogy néhány év, vagy évtized múlva úgy is emlegetik majd ezt a várost, mint a székelyfestékes szőnyegkészítés magyarországi centrumát. Sóthy Györgyné mindent megtesz ezért. Magas szinten műveli és tanítja is a mesterséget. Pedig nem székely származású. Kecskeméten nőtt fel, Keszthelyen végzett vendéglátó-középiskolát, aztán egy ideig Budapesten dolgozott a szakmájában. Férje buszsofőr volt a fővárosban, aztán, 1988-ban Paksra költöztek. Jelenleg mindketten az atomerőmű dolgozói. A férj szállítmányozási területen tevékenykedik, a feleség szakmai titkár. Egy lányuk van, jogász, szintén az erőmű alkalmazottja.

‒ Amikor felnőtt a lány – meséli –, akkor kezdtem komolyabban foglalkozni a szőnyegszövéssel. De még komolyabban fogok másfél év múlva, ha nyugdíjba megyek. Ez sok időt és komoly koncentrációt igénylő munka. Esténként egy-két órát odaülni a szövőszékhez, az kevés.

Az első szövőállványt 2011-ben kapta, a hagyományápolásban is jeleskedő könyvtárostól, Gutai Istvánnétól. Sokat tanult Burián Mónika szabadbattyáni népi iparművésztől, a keszthelyi Bordácsné Kishonti Erikától, aki a népművészet mestere, és az erdélyi Kászonaltízben élő Balázs Erzsébettől, aki már negyven éve sző, és akihez még most is kijár, évente kétszer.

Közben a szükséges szakmai végzettséget is megszerezte Budapesten, a népi mesterségek és művészetek szakközépiskolájában. A népi szőnyegszövő oklevelet 2015-ben kapta meg. Áttért a szövőállványról a szövőszékre, amelyen nagyobb, bonyolultabb szőnyegek készíthetők. Munkáit eddig két paksi kiállításon mutatta be: 2014-ben és 2017-ben. Zsűriztetni is kezdte az alkotásait. Van már egy A (mesterremek) és négy B minősítésű székely szőnyege.

Nemcsak csinálja; tanítja is. Tavaly szeptemberben indult a szőnyegszövőszakkör, melyhez a szövőállványokat a helyi művelődési ház biztosítja. Öt stabil tag vesz részt a heti egyszeri oktatáson, és mindig akad néhány új érdeklődő. Szépen haladnak, jövőre valószínűleg összeáll egy kiállításra érdemes anyag. Gyermekeknek is tart kézműves foglalkozásokat Sóthyné. Az augusztus 20-ai játszóház szervezői is felkérték a közreműködésre.

Tagja a Tolna Megyei Népművészeti Egyesületnek és a Fehérvári Kézművesek Egyesületének. Többször volt már a budai Várban a Mesterségek Ünnepén, nem árusítani, inkább élőmunka-bemutatót tartani.

– Még nemigen adtam el szőnyeget – mondja. – Vagy megtartom, vagy elajándékozom. Arra vigyázok, hogy teljesen autentikus legyen, amit csinálok. A székelyfestékes szőnyeghez, vagy eredeti, natúr, birkaszínű (fehér, barna, szürke), vagy természetes, növényi festékkel színezett fonalat használok. A szövéstechnika is változatlan, a végeredmény mégis egyedi. Csodálatos világ ez. Olyan, mint a költészet. Adott keretek között kell kibontakoztatni a tehetséget. Adott szín- és mintavilág felhasználásával, tiszteletben tartásával létrehozni a saját tervezésű alkotást.

Egyedi lakásdíszek készíthetők

A székelyfestékes szőnyeghez Székelyföldről szerzi be a fonalat Sóthy Györgyné. Jó kapcsolata van a burjánnak festő, gyergyószentmiklósi Páll Etelkával. A burján gyűjtőnév. A fonalfestésre használt növények többek között a következők: dió­burok, hagymahéj, nyírfa­kéreg, cickafark, kökénybogyó, büdöske, dáliaszirom. A szükséges mennyiséget egyszerre lefestik, mert pont ugyanaz a szín kétszer nem állítható elő. Egy nagyobb szőnyeg elkészítése akár kétszáz óráig is eltarthat. Gyakorlatilag nem lehet érte annyi pénzt kérni, amennyi munka van benne. Egy szövőállvány 25–50 ezer, egy szövőszék 150–500 ezer forintba kerül. De aki nem sajnálja rá az időt, a pénzt és a fáradtságot, kitanulhatja a mesterséget, és hosszú életű, egyedi lakásdíszeket – párnahuzatokat, takarókat, szőnyegeket – készíthet. A gyapjú természetes, bőrbarát anyag, és öntisztító; ledobja magáról a koszt.