Szablyát tart a kar az öntött ezüstgyűrűn

Ma már csak két nagyobb alapfalmaradvánnyal tudatja egykori, fényes létét Dáróvár. Összes többi maradékát a 19. század végén a közeli uradalom építkezéseihez hordták el. A várat valószínűleg a 13. században építtette Mojs nádor rokona, Dárói Salamon. Az erősség utolsó birtokosa a híres Hármaskönyv – Tripartitum – nevű törvénykönyv megalkotója, Werbőczi István nádor fia, Werbőczi Imre volt.

Utóbbi, apja törökbarát politikájával szembefordulva I. Ferdinánd király oldalára állt, és Tolna megyei főispánként, a Kapos mentén fekvő váraira – Döbrököz, Dombó, Dáró – támaszkodva, saját jövedelmét sem kímélve szervezte a környék törökellenes védelmét Buda 1541-es eleste után, fő vára, Döbrököz 1545-ös török kézre kerüléséig.

Dáró várát egy 1564-as adat szerint a törökök lerombolták, így érthető, hogy a hódoltság idején már nem szerepel a forrásokban.

– Feltehetően ekkoriban, a 16. század közepének törökellenes harcai idején, vagy akár a vár 1540-es években történt végleges feladásakor kerülhetett földbe az ezüstgyűrű – mondta el lapunknak dr. K. Németh András. – A gyűrűn lévő címerpajzsban látható ábrázolás, a szablyát tartó kar a török elleni harcok idején hazánkban a heraldika egyik legkedveltebb címerképe volt. Számos családi címerben megtalálható ez a katonáskodásra, vitézségre utaló motívum. Éppen a viszonylagos gyakoriság miatt – és monogram hiányában – sajnos nem tudjuk meghatározni, hogy pontosan kié is lehetett. De valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha Werbőczi Imre valamelyik kis- vagy köznemesi származású katonájához kötjük a tárgyat.

– Közülük néhányat név szerint is ismerünk Tinódi Lantos Sebestyénnek köszönhetően, aki éppen Dáró várában írta meg „Werbőczi Imrének Kászon hadával kozári mezőn viadalja” című históriás énekét– folytatta dr. K. Németh András. – A leírás a tolnai főispánnak a fosztogatásra induló mohácsi bég felett a mai Egyházaskozár mellett 1542 márciusában aratott győzelmét örökíti meg. A költeményben említett Sárközi Gábor, Budaházi János és Muti István olyan, a török hódítás miatt birtokaikat vesztett, részben környékbeli, részben messzebbről idekerült nemesek voltak, akik Werbőczi Imre alatt vállaltak katonai szolgálatot. Nevükön kívül alig tudunk róluk valamit, így címereiket sem ismerjük, de a szablyát tartó kart ábrázoló címerrel ellátott pecsétgyűrű akár valamelyiküké is lehetett.

Érdekesség, hogy az említett Tinódi Lantos Sebestyén címerében is megtaláljuk – a lantot tartó kar mellett – a szablyát tartó kart. Címer­ábrázolásos ezüst pecsétgyűrűket egyébként jellemzően a török korban elrejtett kincsleletekben találunk. Tolna megye területéről hasonló ismert az 1561-es záródású Decs–etei kincsleletből.

Gyakorlott mester műve a gyűrű

A poncolással, azaz az ötvöstárgyak felületét ismétlődő motívumokkal díszítő eljárással keretezett fej közepén egyenes szélű, címerpajzs alakú bemélyített mező, benne fokéllel és keresztvassal ellátott szablyát tartó, bevésett kar látható. A karon viselt ruha redőit három haránt irányú, bevésett vonal jelzi. A címerpajzs fölött egymás mellett bevésett, balra hajló félhold, mellette ötágú csillag található. A gyűrűfejet körben két vízszintes bevésett vonal, közte pedig ferde rovátkák díszítik. Alatta, a gyűrűkarika felső részén, a gyűrűfej alatt közvetlenül további két bevésett vízszintes vonal van, az alsó vonal alatt 9, illetve 10, hegyével lefelé néző, bevésett, apró háromszögdísszel. A kopásnyomok alapján huzamosabb ideig használhatták. A véset minősége alapján készítője gyakorlott mester lehetett. A gyűrű legközelebbi párhuzama Baja környékén került elő: címerképe a dárói példányéval megegyező – bár a szablya helyett ezen kardot láthatunk –, még ha kivitelezése jóval gyengébb színvonalú is. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye formailag is hasonló, ovális fejű ezüstgyűrűket őriz Komáromból és ismeretlen lelőhelyről.