A varázsfuvola tolnai premierje

2020.01.29. 20:00

Mi köze van Mozartnak a hiphop-generációhoz?

Mi köze van Mozartnak a hiphop-generációhoz? Hogy kerül egy popsláger A varázsfuvolába? És egy új, magyar karakter egy klasszikus osztrák operába? Megannyi érdekes kérdés, amire a tolnai származású, Németországban élő nyelvtanár-drámapedagógus, Kárpáti Andrea és diáktársulata adta meg a választ.

Steinbach Zsolt

2020.01.27 Tolna, Tolnán a Magházban Német színészek adnak elő egy darabot a tolnai diákoknak. Fotó: Makovics Kornél

Fotós: Makovics Kornél

– Egy Mozart-opera és a mai gyerekek? Hát közük nincs egymáshoz. – Ezzel a nyilvánvaló, ám kevéssé biztató alapvetésből indult ki Kárpáti Andrea, amikor németországi diákszínjátszó társulatával és felnőtt segítőivel elkezdték a saját elképzeléseik szerint színpadra állítani A varázsfuvolát. A végeredményt elsőként tolnai általános iskolások és középiskolások láthatták-hallhatták, mivel az előadás premierje a hét elején Tolnán, a Lovardában volt.

– És ezt így hogy? – tehetnénk fel az elhíresült riporteri kérdést a nem éppen szokványos történet kibogozása érdekében.

Nos, az úgy volt, hogy a tolnai származású Kárpáti Andrea idén már húsz éve, hogy Németországban él és dolgozik. Német és angol nyelvet tanít, emellett hamarosan drámapedagógusi végzettséget is szerez. Mondhatni, papírja is lesz arról, amit immár hetedik éve csinál: iskolai diákszínjátszó csoportot vezet. Illetve most már az abból kinőtt önálló civil szervezetet, a Zenario nevű színházi egyesületet is irányítja, felnőtt kollégáival, a színész-rendező Beate Ritterrel és a műszaki vezető Klaus Schmücherrel közösen.

A Zenario társulatával könnyed krimikomédiákkal kezdték, aztán jött egy Molière-darab, majd két éve a Hamupipőke, amit akkor szintén elhoztak Tolnára. Tavaly addigi legnagyobb sikerüket aratták a kétórás Robin Hood előadásukkal. Idén pedig A varázsfuvola következett.

Hogy miért éppen ez, az első hallásra igazán kockázatos vállalkozásnak tűnő mű lett a kiválasztott? Andrea elmondása szerint gondolniuk kellett arra, hogy mivel a német nyelvet nem feltétlenül értő közönség előtt is előadják a darabot, egy viszonylag ismertebb cselekményű, könnyebben követhető művet célszerű feldolgozni. Fontos volt az is, hogy az előadás szórakoztató legyen, sikert arasson a nézők körében, ha már olyan sok energiát fektetett bele az egész csapat. Az alapdarabot, egy háromnegyed órás A varázsfuvola-adaptációt ugyanis a színjátszók és a felnőtt segítők formálták, alakították – sokszor heves viták során – egy közel másfél órás, látványos, mozgalmas, remek előadássá, kifejezetten erős, nem egy esetben kiemelkedő amatőr diákszínészi alakításokkal.

Andrea hangsúlyozta, hogy a művészeti képzés, a színjátszás a nyelvi-kommunikációs képességeket, a kreativitást, a problémamegoldást egyaránt jelentős mértékben fejleszti, így fontos pedagógiai eszköznek is felfogható. Az egyesület emellett afféle lelki menedékként, támaszként, pótcsaládként is szolgál a középiskolás, illetve egyetemista tagok számára. A Zenario az a hely, az a közösség, ahol elfelejthetik a hétköznapi gondjaikat. Az egyesületben mindent kipróbálhatnak, nyugodtan megmutathatják magukat, ott elfogadják őket olyannak, amilyenek. Nem véletlen, hogy az általuk színpadra állított A varázsfuvola egyik leghangsúlyosabb jelenete a szeretet és a szerelem győzelme. Ahol egyébként egy szivárványos zászló is megjelenik. És az sem véletlen, hogy az egyesület nevében a „mit Herz”, azaz a „szívvel” is szerepel.

Az előadás számos érdekes, olykor meghökkentő részletének egyike, hogy az opera eredeti Mozart-dallamai mellett elhangzik Falco hajdani világslágere, a Rock me Amadeus is, amire az összes szereplő hatalmasat táncol – ahogy egy mai diszkóban szokás. Andrea erről csak annyit mondott: az Amadeust egyszerűen nem lehetett kihagyni.

A jelek szerint az sem maradhatott ki, hogy egy magyar karaktert is beleírjanak a darabba: a „csikós-gulyás-pálinka” szlogennel operáló magyar mozgóárust, aki útbaigazítja a hősöket vándorlásuk közepette. Az ötlet eredetileg nem is Andreáé volt, hanem az egyik diákszínészé, de mindketten érezték, hogy „kell ez oda”. A szerep megformálására amúgy Andrea régi kedves barátját, a tolnai Pilisi Istvánt kérték fel. Aki örömmel és szintén nagy sikert aratva oldotta meg a beugrást.

Andrea azt is elmesélte, hogy az igen ötletes, variálható díszlet fő elemei egy ottani rehabilitációs célú asztalosműhelyben készültek. Egy másik fontos kelléket pedig Tolnán, az itt élő fiútestvére eszkábált össze nekik gyorsan. Ugyancsak családi vonatkozás, hogy Andrea 18 éves lánya, Éva lett az előadás súgója.

Titanic, színházlátogatás, fürdés

A Zenario színházi társulatán kívül Andrea – mint osztályfőnök – jelenlegi nyolcadikos középiskolai osztálya is meghívást kapott Tolnára. Utóbbi csapat a tolnai gimnázium 9. osztályosaival lépett „cserekapcsolatba”. Andrea már az új osztályát is megfertőzte a színjátszással, a „kicsik” is előadták első darabjukat Tolnán, a Titanic történetét feldolgozva – ezúttal sem szokványos módon. A német küldöttség szombaton érkezett és pénteken utazik haza. A programjukban szerepelt a fellépések mellett közös magyar–német színjátszó workshop a gimnáziumban, fürdés Tamásiban, színházlátogatás a Szekszárdi Német Színházban. A kicsik a délutánokat tolnai vendéglátó családoknál töltötték. A Zenario ma, csütörtökön délelőtt fel is lép a szekszárdi Deutsche Bühnében. Pénteken Budapestre, a Vígszínházba látogatnak kulisszajárásra.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában