Folyamatos tanulást igényel a festészet, a tehetségektől is

Folyamatos tanulás. Sosincs kész az ember. Ezt mondja a festészetről Szabó Mónika. Sárpilisen ő a tájház vezetője, és számos közösségi rendezvény szervezője. Sokat tesz a hagyományápolásért; a régi tárgyak, eszközök összegyűjtésében, felújításában is segédkezett. Szívesen kalauzolja a látogatókat a helyi értékeket bemutató tájházban, melynek egyik helyiségében a népi iparművész, Oláh Márta gyöngyfűző hagyatéka látható. Általában sok a dolga, de most nincs tele a naptárja a járvány miatt. Jó a rosszban, hogy az alkotásra több ideje jut.

A festészettel kapcsolatos tanulás folyamatát 24 évvel ezelőtt, 1996-ban kezdte. Az őcsényi Cs. Vasváry Ibolyánál sajátította el az alapokat. A mestere azt mondta: az alapok megtanulásához elsősorban szorgalom kell, a továbblépéshez viszont tehetség. Ő továbblépett. Eleinte csendéleteket, tájképeket készített, aztán eljutott a portrékig. Ezt tekinti a festészet csúcsának. A mesterségbeli tudás azon is lemérhető: hogyan jeleníti meg az alkotó a fényeket, árnyakat a tárgyakon, növényeken, arcokon.

Tudását továbbadja. Eddig négy nyári tábort tartott helyi és környékbeli gyerekeknek.

– Nagyon élvezték – meséli –, néha úgy kellett rávenni őket, hogy álljanak fel, mozogjanak egy kicsit, mert ott ragadtak a rajz mellett. Ami nem helyes, mert két óránál hosszabb koncentráció egy felnőttől sem várható el.

Olajjal fest, vászonra. Kezdetben kicsit akvarellezett, aztán kikötött ennél a hagyományos képalkotási technikánál. Az utóbbi időben főleg sárközi viseletes művekkel foglalkozik, sárpilisi menyasszonyokat, életképeket örökít meg.

Több mint húsz kiállítása volt

Szabó Mónika 1973-ban született Szekszárdon. Pedagógiai szakasszisztens végzettséget szerzett. Óvodában dolgozott több mint tíz évig. Hat éve vezeti a sárpilisi tájházat. Két lánya van.

Komolyabban 1996 óta foglalkozik a festészettel. Vásznain legszívesebben sárpilisi menyasszonyokat örökít meg. Alkotásaival több, mint húsz egyéni és jó néhány csoportos kiállításon találkozhatott már a közönség. A legnagyobb anyagot, a Sárköz című komlói tárlaton mutatta be. (Körülbelül negyven képet.) Több mint tíz évig tagja volt a Tolna megyei képzőművészek közösségének, a Bárka szalonnak.

Most már a saját útját járja. A tájház mellett a könyvtárat is ő vezeti Sárpilisen.

Számos rendezvényt szervez a március 15-ei megemlékezéstől, az anyák napi műsoron és az évközi kézműves-foglalkozásokon át, a novemberi tökfaragásig, töklámpás felvonulásig.

A hagyományápolást, tovább­örökítést élete egyik legfontosabb céljának tekint­i.