Összeköti a magyarságot Lázár Ervin személye és munkássága

Liebhauser János, a Tolna Megyei Illyés Gyula Könyvtár igazgatója hangsúlyozta: a magyar irodalom bármely szereplőjével beszél, tartozzék bárhová, legyen éppen összeveszve bárkivel, Lázár Ervint mindenki szereti. Generációtól, ízléstől, világlátástól, szociológiai helyzettől függetlenül nagyjából ugyanazt jelenti mindenkinek, ami egy csoda. A magyar irodalom egyik legszerethetőbb alakja. Kevés olyan írónk akad, aki annyira összeköti a magyarságot, mint Lázár, a meseíró.

Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy semmilyen szekértáborhoz nem kötődött, mert a legősibb irodalmi formát, a mesét képviselte, mely a dal mellett az irodalom alapja. Erre az ősi formára csatlakozott rá hihetetlen tehetséggel.

Ábrázolja a diktatúra ürességét, ijesztgetését kinevetteti a Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon figurája által. A Csillagmajor-elbeszélésekben érzékelteti a keleti-európai tragédiákat. Bemutatja például a háborús helyzetet és azt, ahogy az ártatlan üldözöttek menedéket találnak az igazaknál. Az utalások kiolvashatók, de nem tolakszanak ki a szövegből, a szerző nem politizál direkt módon.

Kritikáját nehezen lehet konkrét politikai rendszerhez kötni, mert nem is arról szól, hanem az általános emberi gonoszságról és értékekről, a rosszról és a jóról. Tanulságai örök érvényűek, Lázár Ervin már életében az időtlenségbe került.

Életműve tele van a szeretettel. Nemcsak Ervin, mint ember volt szerethető, hanem összes meséjének összes figurája valahol a szeretet mibenlétéről szól, mégpedig olyan megtapintható, kézzelfogható természetességgel, amilyen csak a mesék birodalmára jellemző.

Ezt az örökségét abból a családias közegből hozta, melyet a rácegresi pusztavilág jelentett. A népi kultúra mély rétegéből ered tehetsége, miközben olvasottsága, műveltsége, tájékozottsága européer szintű gondolkodót feltételez. Többnyire meseíróként emlékezünk róla, de felnőtteknek írt szövegei ugyanazt hordozzák magukban.

Egy időben azt mondták rá, hogy azt csinálja, amit a latin-amerikaiak a mágikus realizmus terén. Liebhauser János inkább úgy fogalmazna, hogy hasonló módon építkezik mindkét irodalom. Ugyanúgy az ősi hagyományokon alapszik, Lázár Ervin kezében is létező, valóságos tradíciók virágoznak ki, akárcsak Gabriel García Márquez kolumbiai írónál. Ha van hasonlóság kettejük között, az azért lehet, mert kettejük háttere nem tér el egymástól. És végső soron egyforma hatást váltanak ki a befogadókból.

Liebhauser János azt gondolja, Tolna megyei könyvtárosként Lázár Ervin akkor is megkerülhetetlen lenne, ha nem szeretné, de nagyon szereti. Gyerekként is szerette, és apaként megtanulta újraértékelni, amikor saját lányának olvasta A Négyszögletű Kerek Erdőt vagy A Hétfejű Tündért. Ezeket minden magyar gyermeknek és szülőnek javallott meséknek tartja, melyeken keresztül az ember közel tud kerülni gyerekéhez. Didaktikusan gondolkodni képes fejjel már megértette, hogy a gyermeknevelés szempontjából melyik Lázár-mese miért erős és hasznos.

Tolna megyében mindez különösen mérvadó, mert kevés igazán jelentős megyei íróval büszkélkedhetünk. Két kezünkkel valószínűleg meg tudnánk számolni. Lázár Ervin jelentősége vitathatatlan, külön felelősséget ró ránk.

A Gyermekkönyvtár a zárvatartás alatt is folyamatosan dolgozik, és lebonyolította az Építs mesét! című játékos alkotói pályázatot, amelynek eredményei már most láthatók az Illyés Gyula Megyei Könyvtár Facebook-oldalán. Lázár Ervin-meséket dolgoztak fel a gyerekek, sőt a felnőttek is, legóval. Különböző figurák és meseszituációk jelennek meg legóból építve. Liebhauser János zseniálisnak találja, ahogy ez a mesevilág megérinti, megtermékenyíti a mostani környezetet.

Számára azért is fontos Lázár Ervin, mert az új megyei könyvtár arculatát, miliőjét a tervek szerint a meseíró személyisége fogja áthatni. A Gyermekkönyvtárat pedig Lázár Ervinről nevezné el.

Németh Judit, a Tolna Megyei Illyés Gyula Könyvtár volt igazgatója egy személyes emléket is megosztott. 1970-ben Lázár Ervin Szekszárdon dedikált egy könyvesboltban, és Németh Judit könyvet vitt neki, mely tetszett Lázárnak. Harminc év múlva ugyanazt a könyvet még egyszer aláíratta vele. Addigra már jól ismerték egymást, sok író-olvasó találkozón vettek részt együtt, előfordult, hogy a beszélgetést Németh Judit vezette. Ugyanilyen szeretet köti Vathy Zsuzsához, Lázár Ervin feleségéhez is, akivel sokszor mentek közösen író-olvasó találkozóra a megyei könyvtárba.

Németh Judit számára Lázár Ervin jelentősége abban áll, hogy az egészen kicsi, akár óvodáskorú gyermektől a legöregebbig mindenkihez tudott szólni, páratlanul egyéni nyelvezeten. Például A kék meg a sárga című meséjét a kisgyerek is megérti, de csodálatos élményt jelent az idősnek is, hiszen ráismer az életre: hiába különbözünk, végül egységet alkotunk majd.

A megyei könyvtár két könyvet is kiadott Lázár Ervintől, a gondozásból Németh Judit is kivette részét. Meg nem jelent novellái, de publicisztikái közül is válogattak. E könyvek kiadását Lázár már nem érte meg, ugyanakkor hallatlanul népszerűek lettek. Érdemes volt összeállítani a publicisztikákból készült gyűjteményt is, mivel ezeket kevéssé ismerték az emberek.

Mese a romnál

Kis Pál István szekszárdi tanár-költő is a Lázár Ervinnel való személyes kapcsolatáról beszélt. – Amikor A színes szemű mesemondó című portréfilmet csináltuk, személyesen akkor ismerkedtem meg vele. Átnéztem elérhető műveit, amelyek egy része még csak egy-két folyóiratban szerepelt. Feltétlenül megtetszettek elbeszélései, novellái (kiemelném a Csillagmajor fő darabjait, köztük A bajnokot). Mivel a film forgatásának helyszíne Rácegrespuszta volt, ahol még álltak a kastélynak nevezett épület maradványai, megkértem, hogy mutassa be ezt a helyet és a korabeli körülményeket. Ezzel eltöltöttünk jó másfél órát, és amit ekkor hallottam, annak alapján kellett elképzelnem, hogy mint kastély hogyan nézett ki valamikor a romépület. Az élő mesélőben is éreztem ezt a mesés realizmust, hogy minden reálisan a helyén van, mégis mesés mozzanattal. Mindig megállt picit egy-egy oldalági kis anekdota erejéig.