A szekszárdi festőnő kedvence Modigliani

Érdekes módon az általános iskolában, azaz a szekszárdi Dienesben, majd a Zrínyiben elsősorban magyar irodalomból és nyelvtanból jeleskedett, de kedvelte a német nyelvet is. Ekkor még nem tudhatta, hogy ezen utóbbi vonzalomnak komoly jelentősége lesz későbbi életében. Miután leérettségizett a palánki középiskolában, Budapestre utazott, hogy beteljesítse tervét: a lakberendezői képzettség megszerzését.

– A fővárosban három évig, Esztergomban egy évig dolgoztam – tekintett vissza egykori önmagára Halász Luca. – Azután 2011-ben már Münchenben voltam, akkori barátommal költöztünk a bajor fővárosba. Semmiféle elgondolásunk nem volt, csak annyi, hogy anyagilag valahogyan megerősödjünk. Párom kórházi ápolóként helyezkedett el, én pedig egy szállodában kezdtem el dolgozni takarítóként.

Némi ugrás előre, napjainkba: Halász Luca, köszönhetően a Szekszárdon megszerzett német nyelvi alapoknak is, ma már szállodai részlegvezető. Ehhez természetesen be kellett járnia a ranglétrát és nem takaríthatta meg a szorgos és éjszakákba nyúló tanulást sem. Ennek az időszaknak az eredményét több német bizonyítvány, szakmai oklevél is fémjelzi.

Közben mind jobban kezdett kiteljesedni hobbijában, a rajzolásban és a festészetben. Mint mondta, a szülői házban itatódott át a kreativitással. A néhai, pedagógus édesanya, az apa és a testvér is figyelemre méltó alkotó szellemet mutatott, illetve mutat ezen a téren.

– Bár a munkám, köszönhetően beosztásomnak, most már kellő anyagi biztonságot ad, azért a stressz a mindennapok velejárója – folytatta Halász Luca. – A festészet megnyugtat és feltölt. Nincs olyan jelentős művész, aki – alkotásai révén – ne lenne képes ösztönözni, de azért akad nagy kedvencem is: az első helyen nálam, mindenki mást messze megelőzve, Modigliani van. Ehhez képest az akril technikával készült, Olasz című Halász Luca-festmény első ránézésre Picassót idézi. Ugyancsak hasonló stílusjegyek fedezhetőek fel az Önarckép című alkotásán is.

– Ez a kettő már teljesen kidolgozott állapotban van – mondta. – Ami igazán foglalkoztat, az az emberábrázolás, ezért készítek portrékat.

Méghozzá, ahogyan azt a mellékelt felvétel is tanúsítja, egyáltalán nem középiskolás fokon. Néhány hozzáértő szakember már megtekintette műveit, mindannyiszor kedvező véleményezéssel. Ami a jövőt illeti: az elkövetkező években, akár évtizedekben a benne rejlő kreativitást szeretné kibontakoztatni. Még azon az áron is, ha esetleg a szállodai munka háttérbe szorul, netalán meg is szűnik. Egyébként kiállítása még nem volt, de ha erre lehetőséget kapna, például Magyarországon, akkor nagy örömmel utazna haza Münchenből. Legszívesebben természetesen szülővárosába...

Itt még szóba állnak egymással

Halász Luca müncheni letelepedésétől számítva – miután ottani tennivalói, a beilleszkedés nehézségei lefoglalták – öt évig egyszer sem jött vissza Szekszárdra. 2016-ban, miként azt felidézte, nem a legszebb arcával fogadta a város. – A helyzet azóta alapvetően megváltozott – mondta. – Szekszárd, ahogy érzékelem, évről évre szebb és kellemesebb lett. Az emberek kedvesek, közvetlenek, a boltban szóba állnak egymással, ilyesmi Münchenben szinte kizárt. Most már jó hazatérni.