A cserépedény-készítés titka: ahol a szögletes is gömbölyű

Küzdelmes, de eredményes hét évtized áll Verseghy Ferenc mögött. Fiatalkora óta kóstolgatják a bajok, már több mint ötven éve annak, hogy a gerincét műtötték, aztán mégis a fazekaskorong mellé ült, amit azóta is pörget. S hogy milyen szintű alkotások kerülnek ki a mözsi műhelyéből, arról tanúskodik a Népművészet Mestere cím, a sok visszatérő kuncsaft, és az, hogy munkái már több népművészeti és iparművészeti múzeumban megtalálhatók Izraeltől az USA-ig.

‒ Jövedelmet is jelent, hisz már ismernek és keresik a dolgaimat – mondja -, de nem ezért csinálom. Hanem azért, mert szeretem. Bármi gondom, bajom van, kikapcsol, megnyugtat, megvigasztal. Az alkotásnál nincs nagyobb öröm. Már 52 éve tapasztalom. Apám orvos volt, nem bánta volna, ha én is az leszek, de a család barátja, Tamás László munkássága magával ragadott. Ő hozta vissza a feledésből a fehér alapú habán edényeket az ötvenes években, az én nevemhez pedig a sárga és kék habán köthető.

Mátyás király korában hódította meg a jellegzetes növényornamentikájú habán a Kárpát-medencét, s most újra gyönyörködtet Pályája kezdetén sárközi kerámiával is foglalkozott Verseghy Ferenc, de hamarosan kikötött a habán mellett. Mondhatni: erre tette fel az életét. És sajnálja, hogy nincsenek olyan fiatalok, akik hasonlóképpen megmentenének valamit a múltból, a népi kultúrából. Sokat kutatott, múzeumokban, levéltárakban, s persze vitái is akadtak a kevésbé felkészült bírálókkal. Például egyes szögletes edényekről valaki azt állította, hogy azokat öntötték a régiek, ő viszont megállapította, hogy korongozták. A szögletes is gömbölyű volt eredetileg, s aztán sarkosították. Maga is készített ilyen használati és dísztárgyakat.

Szakmai konfliktus miatt egy ideig nem zsűriztette a munkáit. Aztán, 2003-tól ismét beadta a legjobbakat zsűrizésre, de most megint mosolyszünet van. Az első periódusban 1600, a másodikban kétszáz zsűrizett művet produkált. Kiállítása mintegy 250 volt. Jubileumi tárlata augusztus 28-án nyílik a tolnai Mag-házban. Nem volt töretlen az idáig vezető útja a szó eredeti és átvitt értelmében sem.

‒ Mindenki hibázhat – jelenti ki. ‒ Nekem, ha valami, amit csináltam, nem tetszik, egy módon tudom „javítani”: kalapáccsal. A párom igyekszik menteni a menthetőt, de én összetöröm, ami nem jó. Tökéleteset csak a Teremtő alkothat, ám arra törekedni, hogy a lehető legjobbat állítsuk elő: alapkövetelmény.

Sokáig tanított a Táltos iskolában, most is vezet kézműves szakköröket, s a befolyt jövedelmet mindig a műhelye korszerűsítésére fordította. Kísérletező kedve nagy, természetesen a hagyományok tiszteletben tartásával alkot valami régi-újat. Újításra a népművészetben csak az vállalkozhat, aki pontosan ismeri a tradíciókat. Tudja, hogy a szín- és formavilágból mit kötelező betartani, és miben mutatkozhat meg az alkotó egyénisége.

Most a gazdagon díszített, áttört tányérok bűvöletében él. Nem egy haladós meló a cserépedény-készítés. Ilyen tányérból kettő születik meg, nyersen, máz nélkül, naponta. Egy 12 személyes halas készlet elkészítése három hét. Égetni általában kétszer szokott, 1050 fokon, de van olyan eljárás is, amelynél egy lépésben égethető ki a kerámia.

Maradandót alkotni. Ez a hetvenéves mester vágya. Házánál bemutató terem várja az érdeklődőket. Munkái messze földön hirdetik a nevét. (Minden edény talpát dedikálja.) Hozzá teszi a maga kis teremtéseit a teremtett világhoz.

Kaposváron és Buzsákon is élt és alkotott

Alsónyéken született Verseghy Ferenc, 1950-ben. Általános iskolába Tolnán járt, ugyanott kezdte el a középiskolát – a Földvári Mihály gimnáziumban –, amit aztán a bonyhádi Petőfi Sándor gimnáziumban fejezett be. Érettségit 1969-ben tett. A kaposvári fazekas iskolában 1971-ben végzett. Először az Agyagipari Szövetkezet (1969-1976), majd a Népművészek Szövetkezete (1976-1981) bedolgozója volt. 1981-től magánalkotó. Főként habán kerámiáiról ismert. Kaposváron 18, Buzsákon 14 évet élt és dolgozott. De visszahúzta a szíve gyermekkora színhelyére, és 2001-ben Mözsön telepedett le, ahol azóta is a közösség megbecsült polgára. Munkásságáért számos elismerésben részesült: a Népművészet Ifjú Mestere cím (1973), Népi Iparművész cím (1974), a Népművészet Mestere cím (2010), „A Tolna megyei művészetért” plakett (2011), „Tolna Városért” kitüntető díj (2011), Babits Mihály-díj (2011).

Borítóképünkön: Verseghy Ferenc, a habán népi kerámiák legismertebb hazai alkotója, mözsi műhelyében