Egy csapat, amely a zenéjével képes volt közösséget teremteni

A történet tavaly kezdődött. A 2019/2020-as tanévben, a Szekszárdi Garay János Gimnázium utolsó éves diákjaként Gergely indult a történelem OKTV-n. A második forduló egyik feladata egy harminc oldalas pályamunka elkészítése volt. Három, előre megadott témából lehetett választani. A garaysta diák választása a Kádár-rendszer könnyűzenei politikájának ismertetésére esett. Ezen belül pedig helyi, az 1960–1980-as évekig terjedő időszakban kiemelkedő jelentőséggel bíró könnyűzenei együttest, szórakozóhelyet vagy rajongói csoportot kellett bemutatni.

Gergely több, az említett korszakból élményekkel rendelkező személlyel beszélt az esetleges témaválasztásról. Majdnem mindenki a Szinkron együttest ajánlotta figyelmébe. A javaslatot elfogadta és tavaly decemberben megkezdte az anyaggyűjtést a Tolna Megyei Illyés Gyula Könyvtárban, illetve a Tolna Megyei Levéltárban. Interjút készített az egykori csapat két ikonikus tagjával, Ábrahám Zsolt zenekarvezetővel, továbbá Béresné Kollár Éva énekessel is.

– Óriási megtiszteltetést jelentett, hogy megosztották velem a zenekarban átélt élményeiket és felelevenítették a Szinkron történetét – mondta el lapunknak a szekszárdi fiatal. – Emellett – s ez a dolgozat megírásának kulcsfontosságú feltétele volt – rengeteg anyaggal is elláttak. Így fényképeket, dalszövegeket, kép- és hangfelvételeket bocsátottak rendelkezésemre. A Szinkron Klubról, mint szórakozóhelyről volt szerencsém egykori rajongókkal is beszélgetni – őket nem nevezném meg, mivel anonimitást kértek az interjú készültekor is –, és egyáltalán arról, hogy mit is jelentett számukra az együttes.

Segítségemre volt továbbá Kindl Gábor filmrendező, producer, aki a Szekszárdi Retro című filmjében már foglalkozott a Szinkronnal. Tőle is érdekes történeteket hallottam, ráadásul sok fényképet bocsátott rendelkezésemre. Ezeket ugyancsak fel tudtam használni a pályamunka megírásához. Ebben a folyamatban köszönet illeti az összes segítőt, kiváltképp dr. Gesztesi Enikő tanárnőt, aki felkészített a versenyre.

Juhász Gergely a dolgozatában erőteljesen aláhúzta azt a tényt, ami a legérdekesebb kutatási eredménynek bizonyult. Jelesül azt, hogy milyen jelentős közösségteremtő ereje volt a szekszárdi fiatalok körében az 1967 és 1982 között fennálló Szinkron Együttesnek. A közösségteremtést úgy érték el, hogy nem politikai tartalmú vagy társadalomkritikát megfogalmazó dalszövegeket írtak, hanem kiváló minőségű, igényes zenét játszottak hétről hétre. A Szinkront így elkerülte a sok korabeli művész számára viszontagságos időket hozó Kádár-kori könnyűzenei politika, ami a hatalom és a művészek közötti folyamatos játszmákat jelentette. A csapat tagjai szórakoztatták a szekszárdi fiatalokat és generációk szemében váltak élő legendákká.

– Ha egyvalamit kellene kiemelnem tehát, ami mindenképpen más volt régebben, akkor az a közösség szerepe, annak kiemelkedő jelentősége lenne – fogalmazott Gergely. – Kiváltképpen manapság érdekes mindez, amikor az exhibicionizmus igen nagy mértékű az emberek körében... A pályamunkámmal az OKTV tavalyi kiírásában sikerült országos tizennyolcadik helyet szereznem, amiért cserébe ötven pluszpontot kaptam a továbbtanuláshoz. Már csak emiatt is megérte tehát elkészíteni ezt a történeti összegzést. De ettől eltekintve is nagyon élvezetes volt olyan időszakot bemutatni, ami még jócskán él a több korosztály köztudatában.

Megkérdeztük a kutatómunkáról, annak eredményéről a Szinkron alapítóját és vezetőjét is. – Nagy öröm és egyben kellemes meglepetés volt számunkra, hogy Gergely együttesünk múltját, annak felidézését választotta pályamunkája témájának – válaszolt a Szegeden élő Ábrahám Zsolt. – Örültünk megérdemelt sikerének! Kedves, lelkes fiatalembert ismerhettünk meg a személyében, olyasvalakit, aki a legapróbb részletekig kíváncsi volt a több mint ötven évvel ezelőtt kezdődött pályafutásunkra, sikereinkre, eredményeinkre. Precízen rögzítette az általunk elmondottakat, személyes élményeinket és a zenekar baráti összetartó múltját is érzékletesen vetette papírra. A kész pályamunkát olvasva sokszor könnyes szemmel, de annál nagyobb szeretettel emlékeztünk vissza a fiatalságunkra és a csapat azon tagjaira, akik már az „égi zenekarban” várnak bennünket. Ahol egyszer majd ismét szinkronban lehetünk…

Az első számú csapat a megyében

A Szinkron együttest 1967-ben alakították meg a Szekszárdi Garay János Gimnázium diákjai: Ábrahám Zsolt (ének-gitár), Asztalos György (basszusgitár), Nikolov Péter (ének-gitár), Szabolcska Mihály (dob), Széll István (orgona) és Takács József (szaxofon). Az első időkben a magyar és külföldi beatzene nagyjainak – úgy mint például Illés, Metro, esetleg Rolling Stones és Beatles – szerzeményeit játszották. A csapat az első komolyabb sikerét 1969-ben érte el, a keszthelyi Helikonon szerzett arany minősítéssel. Az újabb sikerek révén a Szinkron Tolna megye első számú könnyűzenei együttese lett.

A Szinkront is elérték a személycserék. 1971-ben távozott Nikolov Péter, Szabolcska Mihály és Széll István, 1973-ban pedig Asztalos György. Az 1973-as új felállás: Ábrahám Zsolt (ének-gitár), Béres János (basszusgitár), Kollár Éva (ének), Schell Ferenc (dob), Takács József (ének-szaxofon), Törkő József (billentyű).

Borítóképünkön: Juhász Gergely a Tolna Megyei Népújság korabeli, a Szinkront bemutató lapszámával