A jeles író kihívását elfogadva garantált az olvasmányélmény

Mészöly Miklós a hatvanas-nyolcvanas években, ahogy mondani szokták, nem számított prófétának saját szülőföldjén. De azért ha beletekintünk a Tolna Megyei Népújság korabeli lapszámaiba, azt tapasztaljuk, hogy az író – bár a megjelenések gyakoriságát és terjedelmét tekintve egyáltalán nem volt elkényeztetve – időről időre feltűnt a hírekben. Így tehát találkozhattak nevével szűkebb pátriánk olvasói is.

Mindez kétségkívül a lap széles látókörű, européer műveltségű irodalmi szerkesztőjének, Csányi Lászlónak köszönhető. Nyilván pontosan meg tudta ítélni, hogy Mészöly Miklós a legjelentősebb kortárs magyar szerzők közé tartozik. Ez a felismerés tükröződik az 1961. július elsején megjelent hírben, mely közölte: a Jelenkor című, Pécsett szerkesztett, országos terjesztésű irodalmi és művészeti folyóirat legújabb száma „gazdag anyagot tartalmaz a Dunántúlon élő, vagy onnan indult országosan elismert írók legújabb alkotásaiból. Elbeszélést publikál Bertha Bulcsu, Mészöly Miklós, Szász Imre, Tímár Máté.”

1963. január 20-án rövid tudósítás számolt be a megyei könyvtárban rendezett irodalmi estről: „Szekszárdra érkezett a pécsi Jelenkor 4 írója és költője. (...) Mészöly Miklós szekszárdi születésű író Idegen partokon című írása nagy tapsot kapott.” A következő esztendő augusztus hónapjában – tanúsítja a 11-i lapszám – Mészöly Miklós Fadd-Domboriba, a kísérleti művésztelep táborába látogatott. Az 1967. évi Könyvhéten „Szekszárdon, a megyeháza nagytermében. Béládi Miklós megnyitója után három meghívott íróvendég mutatkozott be saját műveivel. Nemes Nagy Ágnes és Csányi László költők egy-egy versüket mondták el, Mészöly Miklós író novelláját olvasta fel” – adta közre a május 30-án megjelent tudósítás. Bábel Ernő a lap 1969. február 9-i számában elismeréssel illette a szerző műveit: „A Jelentés öt egérről c. kötet novellái, a Saulus c. regény lapjai meg­gyötrik az alapos magyarázatot váró olvasót. De akiben van némi hajlandóság a játékra, az szívesen fogadja az író kihívását, s valóban nem csalódik: igazi olvasmányélményben lesz része.”

Mindezek ismeretében némi meglepetéssel nyugtázható az az – addig az időpontig egyetlen – interjú, mely 1978. június 3-án jelent meg a megyei napilapban.

„Az ünnepi könyvhét kiemelkedő eseménye volt a Kortárs című folyóirat alkotóinak szekszárdi látogatása. A Garay János Gimnáziumban szervezett találkozón Kovács Sándor Iván főszerkesztő, Mészöly Miklós, Szeberényi Lehel írók, Tornai József, Takács Imre költők és Fehér Ildikó színművésznő válaszoltak a diákok kérdéseire.

Mészöly Miklós számára ez a beszélgetés többet jelentett a szokásos író-olvasó találkozóknál, hiszen Szekszárdra – hazaérkezett.

– Itt születtem Szekszárdon, és a harmincas években éppen a Garay falai között végeztem a gimnáziumot. (...) – Például »Az atléta halála« című regényemben a gyermekkor ábrázolása a szekszárdi tapasztalatokból fakad. Szekszárdi vonatkozása még ennek a regénynek, hogy az egyik barátom tanyáján, a Porkolábvölgyben írtam. Hasonlóképpen Szekszárdon íródott a Saulus című történelmi regény egy része is.

– Az előző években is részt vett már Tolna megyei író-olvasó találkozókon?

– Nem. Ez az első alkalom, hogy Tolna megyébe hívtak... Magánemberként jártam csak Szekszárdon, érzékelem az óriási változást, bár alaposabb ismereteim nincsenek róla.”

Mint láthattuk, Mészöly Miklós 1978 előtt több alkalommal járt a megyében hivatalos meghívásra. Csak találgathatjuk, hogy miért nem emlékezett, avagy miért nem kívánt emlékezni azokra az író-olvasó találkozókra.

Hírneve mind jobban erősödött. A Népújság 1981. március elsején a Dunatáj legújabb számát ajánlotta az olvasók figyelmébe. A folyóiratban „Mészöly Miklóst 60. születésnapján köszöntve N. Horváth Béla az író új, Érintések című kötetét értékelte.” Az 1988. február 6-án megjelent méltatásban dr. Töttős Gábor így fogalmazott: „Vannak alkotók, akiknek a neve már sohasem lesz puszta adattá, anyakönyvszerű ténnyé tudatunkban, mert műveikkel sajátos fénybe vonják szűkebb hazánk szellemi holdudvarát. Soraik nyomán a valóság, mint legenda születik újjá, múltra-jelenre egyszerre tekintő Janus-arccal békítik egységessé a kisvárosit és az európait.

Ha létezik Szekszárdnak ilyen hagyománya, Mészöly Miklós joggal mondhatja el magáról, hogy ennek éppúgy ápolója, akár szépprózánk ember­öltők óta töretlen lendületének és alkotókedvének.”

A Mészöly-kultusz szárba szökkent. 1991. január 30-án az akkor már Kossuth-díjas írót Szekszárd a díszpolgárává avatta.

Szekszárdon született

Mészöly – eredetileg Molnár – Miklós 1921. január 19-én született Szekszárdon. Általános és középiskolai tanulmányait Tolna megye székhelyén végezte, majd Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát.

1944–1945-ben frontkatona volt. 1947–48-ban Szekszárdon szerkesztett lapot, ekkor jelent meg első, Vadvizek című kötete is.

Pályafutását a fővárosban folytatta, a kultúrpolitika hosszú ideig mellőzte.

Hivatalos elismerésekben csak az 1980-as évektől részesült, 1986-ban Déry Tibor- díjat, 1990-ben pedig – megannyi remekmű után – Kossuth-díjat kapott. 2001. július 22-én hunyt el Budapesten.

Felesége Polcz Alaine volt, a pszichológus, író, aki 2007. szeptember 20-án távozott az élők sorából.

A megyeszékhelyen 2005. január 19-én nyílt meg az Irodalom Háza, mely – Polcz Alaine jóvoltából – emlékházként Mészöly Miklós hagyatékának jelentős részét gondozza és tárja a látogatók elé.